Az 1894-ben műteremháznak épült nyolcszintes neoreneszánsz műemléképület, a jövőre 130. születésnapját ünneplő Mai Manó Ház a magyar fotóművészeti élet központja. Kortárs és történeti, hazai és nemzetközi trendeket bemutató fotográfiai kiállításokat rendezünk, és a fotográfiai kultúra fejlesztésére, terjesztésére és népszerűsítésére szolgáló programokat szervezünk. Így lesz ez 2024-ben is.
Az elmúlt évek egyik nagy fotográfiai szenzációja volt az eddig ismeretlen, 19. századi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató kiállítás, mely januártól A múlt megjövendölése – A Zohar Studios fotói címmel lesz látható nálunk a Mai Manó Házban. Erre a kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá, s több mint húsz év munkájával dolgozta fel.
Márciustól a világhírű spanyol fotóművész, Isabel Muñoz nyolcvan fotóját mutatjuk be a diChroma photography gyűjteményéből. Az Omega című anyagában Muñoz összefonja a világ történelmét alkotó ősi civilizációkat, és összekapcsolja őket jelenkorunkkal. A sorozat közel harminc év utazásait sűríti magába, többek között Japán, Kongó, Irán, Bolívia, Törökország, Etiópia és Elefántcsontpart eltűnőben lévő közösségeinek kultúráját tárja elénk.
Májustól az Angliában élő Martin Wanda és édesapja, Martin Gábor konceptuális dokumentarista nagy sikerű fotóesszéje lesz látható, ahol párhuzamba állítjuk a hatvanas-hetvenes évek szocialista Magyarországán és a jelenkori londoni, szórakozó fiatalokról készült – analóg, fekete-fehér – munkáikat. Wanda napjaink Kelet-Londonjában, Gábor pedig az 1960–70-es évek Békéscsabáján fényképezte a bulizó fiatalokat. E képek a szórakozás és a szerelem vágyáról, a hétköznapokról való elfeledkezés egyetemes természetéről beszélnek kortól, országhatártól, politikai rezsimtől függetlenül.
Szintén májustól láthatók majd a Mai Manó Házban Juan Gyenes magyar származású fotóművész Picassóról készült képei, aki a spanyol királyi család hivatalos fotográfusa volt. Életműve több mint 10 millió felvételt tartalmaz, 13 fotóalbuma jelent meg, köztük a Barátom, Picasso című könyv is, melyet először Magyarországon adtak ki 1984-ben. Juan Gyenes egyedülálló felvételeket készített századunk iránymutató festőzsenijéről, Pablo Picassóról, de szintén egyedülállóak a kettejük kapcsolatáról írt visszaemlékezései is, melyek szintén helyet kapnak majd a kiállításon.
Augusztustól – a Berlinben élő képzőművész – Hámos Gusztáv és alkotótársa Katja Pratschkéval közös In Limbo című kiállításával várjuk a látogatókat. Az 1998 óta együtt dolgozó alkotópáros elsődleges műfaja a fotószekvenciákon alapuló fotófilm, azaz nagyrészt fotografikus állóképek sorából álló film. A tárlat az álló- és mozgókép viszonyát, a fotó kinematográfiai kontextusát és a téridő viszonylatba helyezett képeket helyezi fókuszba, emellett látható lesz a legújabb In Limbo című – önéletrajzi vonatkozású – filmjük is.
Ősszel a Frida Kahlo – Her Photos című kiállításunkon több mint 200 fotón keresztül mutatjuk be a híres mexikói művész életének különböző korszakait. A gyűjtemény nagy része évtizedekig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. A tárlat 2009 óta járja a világot, és húsz városban közel egymillió látogatót vonzott. A kiállítás révén megismerhetjük Frida Kahlo közvetlen környezetét: családját, barátait, és szeretett Casa Azulját, amely egyszerre volt a gyógyulás és az alkotás helyszíne. Ezek a képek – amelyeket Frida egész életében nagy becsben tartott – lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük életét és alkotói folyamatát, ezáltal talán még jobban értékelhetjük művészetét. Kahlo környezetében sok neves fotográfus volt, így a gyűjteményben többek között Brassaï, Lola Álvarez Bravo, Gisèle Freund, Nickolas Muray, Man Ray és Edward Weston képei is szerepelnek.
