Kondor László a II. világháború alatt, Erdélyben született. A bombázásokat már Budapest nyirkos pincéiben vészelte át szüleivel. A háborúban átélt szörnyűségek nem múltak el nyomtalanul, fényképészként a szenvedők iránti empátiáját is traumatikus gyermekkorához köti.
1956 novemberében menekült át bátyjával Ausztriába. A traiskircheni gyűjtőtáborból Innsbruckba került, ahol leérettségizett, majd pszichológiát hallgatott az Innsbrucki Egyetemen. A fényképezés alapjait is itt sajátította el autodidakta módon. 1961-ben ment ki bátyja után Amerikába. A komolyzenéért rajongó dékánnak hála, az angolul alig tudó Kondor négyéves ösztöndíjat kapott a Chicagói Egyetemen. Itt lett mentora Hans Morgenthau politikatudós, aki Kennedy és Johnson elnök külpolitikai tanácsadója is volt. Morgenthau a tanári pálya felé terelte Kondort, akinek nem sok jövőt jósolt a diplomácia területén a Vasfüggöny mögött maradt családja miatt. Kondor nem akart tanárrá válni, ezért szabadúszóként fényképezni kezdett. Volt mit. Chicagóban, ahogy a többi amerikai nagyvárosban egymást érték a háborúellenes megmozdulások. Megörökítette a tüntetéseket, ahogy az 1968-as Demokrata Elnökjelölő Gyűlésen történteket is. Az 1968-as megmozdulásokat megörökítő fényképeiért kapta élete első díját a Life magazintól. Szabadúszóként ritkán kapott izgalmas megbízásokat, a fő hírügynökségeknek pedig eszük ágában sem volt komolyabb feladatokat bízni egy autodidaktára, így Kondor bevonult, és az amerikai hadsereg besorozott fényképésze lett. Saját elmondása szerint a katonák között lett az amerikai társadalom teljesértékű tagja, 1971-től pedig állampolgár. Az egyéves szolgálati idő letelte után 1970-ben már a Kennedy által felállított DASPO (Honvédelmi Minisztérium Különleges Fényképészeti Osztálya) tagjaként tért vissza, és töltött el még két évet a háborúban. Leszerelése után a Chicagói polgármester, Richard J. Daley fényképésze lett. Ez a megbízatás nem pusztán unalmas protokoll fotózást jelentett. Daley egy ikonikus figura volt, és hollywoodi sztároktól kezdve, a NASA űrhajósain keresztül Muhammed Alival bezárólag szinte minden fontos amerikai és nemzetközi személyiség tiszteletét tette nála. Ezen tevékenységével párhuzamosan Kondor éveken át fényképezte Chicago építészetét: Mies van der Rohe, Helmuth Jahn és Skidmore, Owings & Merril acélból és üvegből emelt épületei elkápráztatták. Daley halála után saját stúdiót nyitott, és egészen 1996-ig portré, divat és aktfotográfiával foglalkozott.
A Magyar Fotográfiai Múzeum augusztus 31-én nyíló kiállításán a vietnami háborúban készített, Kondor László ötven fotográfiát tartalmazó válogatásával járul hozzá Kondor életművének hazai ismertségének elmélyítéséhez. Kondor László saját nagyítású fekete-fehér papírképei a Magyar Fotográfiai Múzeum kiállítóterében könnyen beilleszthetővé és párhuzamba állíthatóvá válnak a világhírű magyar haditudósítók gazdag örökségével. Az Egyesült Államok hadseregének katonájaként, szolgálati ideje alatt Kondor előtt nem volt olyan szegmense a vietnami háborúnak, melyet nem kaphatott volna lencsevégre. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” írta Robert Capa. Kondor képei nem lehettek volna jobbak, hiszen testközelből, az amerikai hadsereg katonájaként, beavatottként készítette sokszor intim, és sokszor felkavaró képeit a világot megváltoztató háború katonáinak és civiljeinek mindennapjairól.
(forrás: fotomuzeum.hu)
A kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban megrendezett Kondor László: Vietnam ötven évvel később. Válogatás egy haditudósító emlékeiből című kiállítás 2018. szeptember 29-ig tekinthető meg, vasárnap és hétfő kivételével naponta 12-17 óra között.
Szeretnél hozzászólni? Facebook oldalunkon megteheted.
