"16 éves koromban láttam az első fotókiállítást, melyet a chicagói Művészeti Intézet rendezett. Ez határozta meg egész életutamat. Rávettem apámat, hogy vegyen nekem fényképezőgépet és ettől a pillanattól fogva komolyan foglalkoztam a fotografálással." - olvashatjuk Peter Pollack: The Picture History of Photography című könyvében az 1886-ban született Edward Weston visszaemlékezését.
Weston 1905-ben már házról házra járt Kaliforniában és levelezőlap-képeket készítő gépeket cipelt, és kisbabákat, családi portréképeket, esküvőket és temeteséket fényképezett. Egy tucat képért a szokásos ár egy dollár volt. Dolgozott kereskedelmi jellegű műtermekben is, megtanulta a sötétkamra minden csinját-binját. Megélhetését portréfényképezéssel biztosította. 1909-ben megnősült és a következő tíz év során négy fia született. 1911-ben a kaliforniai Tropicóban portré-műtermet nyitott. Gyermekarcképekre specializálódott és a műtermen belül is egyre inkább a természetes fényt használta. 1924 januárjában így ír naplójába: "Most közeledem csak ahhoz a szinthez a fényképezésben, amelyről évekkel ezelőtt önmagam azt hittem, hogy már régen eljutottam oda. Szükség lesz arra, hogy romboljak, hogy amit tanultam, elfelejtsem és azután újjáépítsem." (fordította: Fenyő Imre)
Edward Weston (1886-1958) pályája a festészet utánzásával indult, de az 1920-as évektől munkásságában a következetesen számolta fel a festői látást és dolgozta ki a fotográfia eszközeivel létrehozott kép törvényszerűségeit. 1925-ben a következőket jegyezte fel naplójában: „A fényképezőgépnek az a feladata, hogy az életet adja vissza, hogy a dolgok igazi tartalmát, lényegét ragadja meg. Nem fogok elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy érdekes absztrakciókat fényképezzek, azt hiszem azonban, hogy a fényképezőművészet végleges formája a realizmus lesz.”
„Edward Weston az aktfotózás egyik úttörője is volt. Munkáit még ma is sokan próbálják imitálni. A női test íveiben, formáiban ugyanazt az elvont szépséget kereste, mint a hétköznapi tárgyakban. Nem lehetett könnyű dolga modelljeinek, Margrethe Mather festőművésznőnek, mexikói társának, Tina Modotti fotóművésznőnek és feleségének, Charis Wilsonnak, mivel ugyanazokban a pózokban, különböző fényviszonyokban gyakran hetekig fotózta őket, mire az általa megálmodott kép elkészült. Valódi perfekcionista lévén Weston könyörtelenül megsemmisítette azokat a képeit, amelyeket nem talált tökéletesnek. Egy-egy alkalmasnak ítélt képkockát néha több százszor is lenagyított, mire meg tudott elégedni a papírképpel. Fényképészeti tanulmányait az ugyancsak igényességéről nevezetes George Steckel és Louis Mojonier Los Angeles-i stúdiójában folytatta. Tőlük tanulta meg, hogy helyes beállításra, megvilágításra, a pozitívok gondos kidolgozására fordított időt, azt, hogy a fényképész munkájának csak az egyik fele a fotózás, a képek a laboratóriumban tovább alakíthatók, finomíthatók.” – írta Najmányi László az artportal oldalán.
Weston első aktfotóit a húszas évek elején készítette, modelljei között barátait, családtagjait és szerelmeit találjuk. Képei komponálásánál gyakran ügyelt arra, hogy aktmodelljeit ne lehessen felismerni a képeken. Ez főként gyakorlati és esztétikai célokat szolgált, hiszen ezzel lehetővé tette, hogy a fotót egészben értelmezzük, ne pedig egyéni portréként tekintsünk rájuk, és egyben megvédte a barátai és a modellekként szolgáló szerelmei magánéletét is.
A világ legdrágább aktfotójának címét jelenleg Edward Weston 1925-ben készült Akt című fotója birtokolja, melyet 2008-ban egy New Yorkban megrendezett Sotheby's aukción 1.609.000 dollárért (akkori árfolyammal számolva 276.748.000 forintért) adtak el. A képre kattintva az 1925-ben készült sorozat további két darabját is megtekintheted.
(forrás: edward-weston.com; artportal.hu; theartstack.com; Peter Pollack: The Picture History of Photography, New York, 1958. fordította: Fenyő Imre)
Aki a fényképezés megjelenését követő első két évtizedben rájegyezte nevét az aktképeire, akár komoly büntetésre is számíthatott. 1851-ben Félix-Jacques Antoine Moulin munkáit elkobozták és képei „obszcén” jellege miatt egyhavi börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélték. Ezzel egyike volt az első olyan fotográfusoknak, akik aktfotóikért kerültek a rács mögé. Moulin aktfotóiból ITT találsz egy válogatást.
Szeretnél hozzászólni? Facebook oldalunkon megteheted.
