A Utah állambeli Salt Lake City-ben (Park City) épp a mai nap ér véget a Sundance Filmfesztivál, mely a világ egyik legjelentősebb független filmfesztiválja. Öt évvel ezelőtt Victoria Will amerikai fotográfus úgy döntött, nem a digitális fényképezőgépével, hanem egy közel 160 éves képrögzítési eljárással - ferrotípián - örökíti meg a fesztivál hírességeit.
"Azt szeretem ebben a technikában, hogy mennyire nyers lesz a végeredmény. Napjainkban a színes magazinok és a túlzottan retusált bőr korszakát éljük, de itt nincs hazugság, nem segít a Photoshop. Az első évben, amikor ezzel a technikával dolgoztam, nagy sikert arattam, és sokat tanultam a folyamat során. Tehát amikor a következő fesztiválra jöttem, már tudtam, hogy van lehetőség a fejlődésre. 2015-ben a Penumbra Alapítványt kértem meg, hogy segítsen nekem. Két okból kértem a segítségüket. Először is nyolc hónapos terhes voltam, így nyilvánvalóan nem tudtam dolgozni a veszélyes vegyszerekkel. Másodszor pedig azért, hogy teljes mértékben összpontosíthassak a portrékra, az interakció témájára. A ferrotípia készítése nem egyszerű feladat. A felhasznált vegyi anyagok akár halálosak lehetnek, a folyamat rendkívül időérzékeny és az expozíció legkisebb változása is óriási hatással lehet a végeredményre. - mesélte egy interjúban Victoria Will.
A ferrotípia Európában csak 1870 körül terjedt el, főként az amerikai polgárháború idején (1861-1865) volt népszerű, ekkor készült belőle a legtöbb. A ferrotípiának több névváltozata is ismert (pl. amerikai gyorsfénykép, pléh gyorsfénykép), a technikát az 1930-es évekig alkalmazták, de napjainkban is egyre több fotóművész nyúl vissza ehhez az archaikus eljáráshoz.
A fényképészek készen vásárolták (Excelsior, Union, Phönix, Adamantean néven) a hátoldalon lakkozott lemezeket, s maguk vágták a kívánt méretre. A lemezt megtisztították, majd gyengén polírozták, hogy eltávolítsák róla az ujjlenyomatokat. Mivel általában vándorfényképészek készítették, igyekeztek olyan fényképezőgépet szerkeszteni, amellyel nemcsak a felvételt tudták elkészíteni, hanem az előhívást, rögzítést is meg tudták oldani a helyszínen. A gép belsejében helyezték el a vegyszereket tartalmazó két tálkát. A gép oldalán egy rubinvörös ablakon bekukucskálva, figyelemmel lehetett kísérni a folyamatokat. Általában káliumcianiddal fixáltak, mert ez – ellentétben a nátriumtioszulfáttal – kevés mosást igényelt. A ciánoldatot csak ráöntötték a lemezre, néhány másodpercig bennehagyták, fél percig öblítették, s a megrendelõ már vihette is a még nedves képet. A vízzel teli vödör az állvány lábai közt állt, abban történt a rövid mosás. - olvashatjuk Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Amit a régi fényképekről tudni kell című kiadványában, mely a Pécsi József Fotográfiai szakkönyvtárban is megtalálható, valamint online is elérhető.
Mivel ezen a héten Victoria Will Ewan McGregorról készült portréját választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a Sundance fesztiválon készült további archaikus portréit mutatjuk be.
(forrás: victoriawill.com; fotomult.c3.hu; profoto.com)
A 2017 októberében megjelent Borne Back című könyv az első alkalom, hogy Victoria Will fényképei egy könyvben is helyet kaptak. Az exponálás helyén egy mobil sötétkamrát állított fel és a lemezeket is helyben láthatóvá tette. A 35 oldalas fotóalbum a Peanut Press kiadónál jelent meg. A díjnyertes könyvet .pdf formátumban - egy korábbi bejegyzésünkben - ITT tekintheted meg.
