„Tudja, arra a kérdésre, hogy mikor, hogyan kezdtem fotografálni, nem oly egyszerű a válasz . . . Gyermekkoromban sok helyen megfordultam, jól ismertem a falusi életet, mindent nagyon megfigyeltem, s az emlékeket mint képeket raktároztam fel magamban. Mivel rossz idők jártak, szüléimet nem mertem megkérni, hogy gépet vásároljanak nekem. Magam akartam megvenni a saját keresetemből. Erre csak 18 éves koromban, az érettségi után került sor. Ezért kelteztem az első fotóimat 1912-ben. De én már előtte is fotografáltam, csak «gép nélkül»-. . . ”
Képei számomra olyanok, mint maga Kertész, az ember. Csodálatos egyszerűséget sugároznak magukból. Felfedező módon, szinte a gyermeki szem érzékenységével mutatja meg a világot, a képköltészet mesterien megkomponált, elbűvölő nyelvén szólva. „Én csak meglátom azt, ami körülöttem létezik” — mondja szerényen Kertész. (Megjelent: Új Tükör, 1978. július 9., Pásztory Tibor: Egy élet képei. André Kertész életművének kiállítása az új párizsi kultúrközpontban)
Mivel ezen a héten Kertész egyik ikonikus fotóját (Melankólikus tulipán, New York, 1939) választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben Kertész magyarországi képeiből mutatunk be néhányat.
(forrás: maimano.hu)
35 évvel ezelőtt, 1984. március 10 és 21. között - az akkor már kilencvenéves - André Kertész a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként Magyarországon járt. Március 13-án ellátogatott Szigetbecsére. Március 14-én Budapesten átvette Raffay Béla tanácselnöktől a Ráckevéért emlékérmet. Március 15-én kiállítása nyílt a Vigadó Galériában. A Borbély Károlynak, a Művészeti Alap igazgatóhelyettesének kezdeményezésére megvalósult, Vigadó Galéri-beli kiállítás, óriási siker volt, az első héten háromezer látogatót vonzott: ritkán látni ennyi embert kiállításon, libasorban lehetett haladni – írta az Esti Hírlap. A tárlat 150 képet és tíz könyvet mutatott be. A képek harmada 1980–82-ben, Párizsban készült, 30 db pedig – a korai, magyarországi felvételek közül – a Magyar Fotóművészek Szövetségének gyűjteményéből került ki. A kiállítás után Kertész tizenkilenc polaroid képének cibakróm másolatát a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta. Március 16-án Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kitüntette a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével. (Ő volt az egyetlen fotográfus, aki megkapta ezt a kitüntetést.) Március 18-án – csaknem hetven év után – Esztergomba látogatott. Fényképezőgéppel a kezében felkereste egykori felvételei helyszíneit, a Várhegyet, a Szent Tamás hegyet, a szigetet. Március 20-án Kepes András tv-interjút készített vele a Stúdió ’84 számára. A televízió másnap sugározta azt a 45 perces portréfilmet.
Kertész március 21-én elutazott Párizsba. A Főfotó Bodnár János szerkesztésében megjelentette az André Kertész Magyarországon című kötetet. Kertész az itt töltött 12 nap alatt alatt zsúfolt programot bonyolított le, a fotós szakma színe-javával is találkozott. A különleges találkozásra a mai napig emlékeznek az akkori résztvevők, akiket megkértünk, meséljék el nekünk is személyes emlékeiket André Kertészről.
A Mai Manó Ház Napfényműtermében és Szigetbecsén készült egyórás riportfilmben Baricz Katalin, Korniss Péter, Féner Tamás, Sylvia Plachy, Benkő Imre, Szelényi Károly, Szabó Judit, Raffai Béla, Nyilas Ilona és Erdélyi László Attila emlékei mellett Szigetbecse lakói is felidézik André Kertésszel közös élményeiket.
