Párizs szeme - 120 éve született Brassaï

2019. szeptember 09. Mai Manó Ház

„A fotográfiát sosem tekintettem önmagában vett célnak, hanem eszköznek – egy csodálatos eszköznek – azon szép, különös és rendkívüli dolgok megragadása eszközének, amelyek megleptek, megindítottak és csodálattal töltöttek el: egy arc, egy női test, egy állat tekintete, az utca és a falak rejtett, tovatűnő varázslata. Számomra a fényképész gyűjtő, képek és az élet érzelmes pillanatainak gyűjtője is”- írta a ma 120 éve született Brassaï 1972-ben Jean Keimnek. Ez az idézet 2007. szeptember 9-én is elhangzott a Mai Manó Házban a Gyulus. Brassai fotográfiák és dokumentumok című kiállításunk megnyitóján.
Az eredeti képaláírásokat megtartva, a kiállítás sajtóképeiből a képre kattintva találsz egy válogatást! 

Érdekes, hogy a leveleiben nem lehet tetten érni a pillanatot, amikor a fiatalember, aki fényképezőgépet vesz a kezébe, rádöbben arra, hogy amit művel, az művészet - vagy azzá válhat. Meglepő viszont, hogy az Illyéssel (Illyés Gyula) folytatott párbeszéd során arra a kérdésre, miért jutott eszébe harmincéves korában a fényképezés, így válaszol: "Mert nem fértek már el bennem a képek; annyit szedtem magamba, főleg az éjszakai csatangolásaim alatt. Ki kellett adnom őket, más - közvetlenebb - formában is, mint amit az ecset nyújtott." Úgy vélem, itt keresendő annak a nyitja, miért sikerült Brassainak a fényképészet egyik nagy úttörőjévé és klasszikusává válnia. Ő ugyanis nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. - olvashatjuk Horváth Andor gondolatait a Brassai: Előhívás (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980) című könyv utószavában. 

Ahogy barátja, Henry Miller amerikai író nevezte, Párizs szeme népszerűségét jól jelzi, hogy 2018-ban Facebook oldalunkon Brassaï Párizsban készült képét kedveltétek a legtöbben. 

 

A képre kattintva belelapozhatsz a Picture Post 1939. januári számába, ami nyolc oldalon közölte Brassaï egyik leghíresebb anyagát a párizsi éjszakák különleges világáról. 

brassaipp1939.jpg

(forrás: index.hu; maimano.hu; fotomuzeum.hu)

Brassaï életrajzát ITT, ritkán látott színes képeit ITT, a párizsi örömlányokról készített fekete-fehér sorozatát pedig ITT találod.  

 

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása