A világ legelső színes fényképét 1861. május 17-én mutatta be James Clerk Maxwell, skót matematikus-fizikus egy színelméleti előadáson a londoni King’s College-ban a Royal Institution hallgatósága előtt. A bemutatóhoz egy fotográfus ismerősét Thomas Suttont kérte fel, aki három különböző színszűrő segítségével fényképezett le egy skótkockás masnit. Bár Maxwell nevéhez kötjük a világ legelső színes fényképét, őt mégsem nevezhetjük a legelső színes fotográfusnak, hiszen a bemutató különlegességét mindenki elismerte, de az eljárás, bonyolultsága miatt nem terjedt el.
Ugyanebben az időben a francia Louis Ducos du Hauron (1837-1920) is kísérletezett a színes eljárással és Jean Vivié: A filmtechnika története és fejlődése c. esszéjéből megtudhatjuk, hogy Maxwell bemutatója után 1862-ben Ducos du Hauron a színekre vonatkozó, az Agen-i Tudományos és Művészeti Társaságban előadott különböző értekezései után, a színreprodukcióra vonatkozó elméletét kifejtette a Francia Tudományos Akadémia tagsága előtt is. Néhány évi - az akkori fényképező lemezeknek a vörös iránti érzéketlensége miatt meglehetősen fáradságos - munkája után Ducos du Hauron célhoz érkezett és 1868-ban szabadalmaztatta a találmányát, így az ő első színes képei is ebben az időszakban készültek.
Az elméletet, valamint a kivitelezés módját 150 évvel ezelőtt, 1869-ben tette közzé egy brosúrában A színek a fényképezésben: a probléma megoldása címmel. Miután leírta a három negatív színkivonat készítésének módszerét, a szintézisre két módszert javasolt a szerző. Érdemes megjegyezni, hogy Ducos du Hauron a szintézis két módjának mindjárt olyan pontos áttekintését adta, amelyek a későbbiek folyamán a színesfilm és fényképezés különféle eljárásainál valóban alkalmazásra kerültek.
Javaslata az volt, hogy a fekete-fehér film felületére finom vörös, zöld és kék pontokból vagy vonalakból álló mozaikot, hálózatot vigyenek fel, vagy a film három rétegből álljon, amelyek a vörös, zöld és kék színekre érzékenyek és maguk ezek kiegészítő színei, tehát sárgák, bíbor-, illetve kékeszöld színűek. Az előbbi az additív, az utóbbi a szubsztraktív eljárás ma is követett alapelve. Más kérdés, hogy du Hauron korában még nem volt megfelelő technika az elképzelés megvalósítására, hiszen az egyszerű fekete-fehér emulziók is meglehetősen gyenge minőségűek voltak.
Nagy érdeme a feltalálónak, hogy pontos műveleti módszereket közölt, ellentétben kortársával Charles Cros-val. Utóbbi ugyanabban az időben, mint ő, hasonló elméletet adott elő a Tudományos Akadémián 1868 decemberében, majd közzétette azt a Les Mondes 1869. februári számában is. Charles Cros elismerte egyébként, hogy "az elmélet gyakorlati megvalósításába nem kezdett bele és tisztában volt ennek nagy nehézségeivel."
A színes fényképezés úttörőjeként meg kell még emlékezni az amerikai Frederic Eugene Ives-ről is, aki 1888-ban a Franklin Intézetben mutatta be az additív vetítést, majd 1890-ben feltalált és megszerkesztett egy "Photochromoscope"-ot, amelyik Ducos du Hauron tükrös készülékét 30 évvel később valósította meg.
Louis Ducos du Hauron az általa kifejlesztett technikával több fényképet is készített 1868 és 1877 között, ám a felfedezés ellenére a színes fényképezés csak jóval később, egy jóval egyszerűbb eljárásnak (autokróm) és a Lumiere testvéreknek köszönhetően csak 1903-ban kezdett el széles körben is terjedni.
A képre kattintva Louis Ducos du Hauron színes felvételeiből találsz egy válogatást.
(forrás: epa.oszk.hu; filmcolors.org; commons.wikimedia.org)
A Mai Manó Házban 2019. október 6-ig látogatható 3 szín kiállításunkon az eredetileg kémikus végzettségű Prokugyin-Gorszkij színes képeit is bemutatjuk, aki korát megelőzve, már az 1900-as évek első évtizedeiben fontos fototechnikai eredményeket ért el színes fotóival. A valóság rögzítésére egy saját tervezésű, három színszűrővel rendelkező fényképezőgépet, a képek bemutatásához pedig egy hasonló elven működő vetítőgépet használt, melyet szintén saját maga tervezett. Prokugyin-Gorszkij képeiből ITT találsz egy válogatást.
