Itt a Mai Manó ház Blogon 2013. május 25-én mutattuk be először Nobuyoshi Araki képeit Fotó-kalendárium rovatunkban, melyhez két, korábban megjelent írás szövegét használtuk fel. Nem gondoltuk, hogy a világhírű japán fotóművész születésnapjáról megemlékező posztunkban, az indextől idézett „Kiállításait világszerte nagy érdeklődés, gyakran felháborodás kíséri, amely egyes esetekben a képek elkobzásához, feljelentésekhez vezetett.” mondat ilyen hamar valósággá válik, hiszen olvasói bejelentésre még aznap letiltott minket a Facebook.
Az eleinte 24 órás büntetést, később egy 72 órás eltiltással is megtoldották, mert az irányelveknek nem megfelelő linket posztoltunk a Mai Manó Ház üzenőfalára.
Hat évvel és öt hónappal később már nem csak online, hanem eredetiben, a Mai Manó Ház kiállítótereiben is megtekinthetők a japán fotóművész, Nobuyoshi Araki képei. Az Érzelmes utazás című tárlatunkról – mely 2020. január 19-ig látogatható – nagy örömünkre egyelőre semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett.
Joggal merül fel a kérdés az olvasóban; Ki az a Nobuyoshi Araki? A válasz a kiállítás kurátorának azonos című szövegéből derül ki, mai bejegyzésünkben Motoo Hiszako írásából idézünk:
Araki 1940-ben Tokió belvárosában született és itt is nőtt fel. Gyermekkorában édesapja, akinek a fotózás volt a hobbija, mindig megengedte, hogy segítsen neki. Bár csak hobbifotós volt, édesapját olyan tehetségesnek tartották, hogy a környékbeliek gyakran felkérték, hogy készítsen fotókat családi ünnepekkor. „Egy 4×5 inches fényképezőgép függönye mögött a világ tótágast áll. Igazán izgalmas volt!” Miután elvégezte a rangos Ueno középiskolát, családja hozzájárult, hogy fotózást tanuljon, mindaddig, amíg állami egyetemről van szó, így a Csiba Egyetem fotómérnöki karán tanult tovább. Egyetemi mestermunkájával, a Szaccsin című művével elsőként nyerte el a Nap magazin díját. 1963-ban fotográfusként helyezkedett el a Dentsu nevű nagy reklámügynökségnél. Itt találkozott Yokóval, aki később imádott felesége lett.
Araki munkái mindig is innovatívak voltak, megosztó vitákat szültek. 1971-ben magánkiadásban kiadta az Érzelmes utazás című albumát, mindössze 1000 példányban, fénymásolópapír minőségű papíron, durva fekete-fehér nyomtatásban. Ez a kötet Yokóval közös nászútját örökítette meg kíméletlen őszinteséggel, szembemenve az objektivitással, a társadalmi érzékenységgel és a fototechnikai tudással, melyeket akkoriban lényegüknél fogva a fényképezés alapelveinek tekintettek – így robbant be a korabeli japán fényképészvilágba. Személyes fotókat készítő fényképészként tett hitvallása, mely az Érzelmes utazással vette kezdetét, egyértelműen túlmutat minden addig látott személyes fotón (családi- vagy emlékfotón). „Teljesen magától értetődő volt számomra. Szerintem minden fotós készített már aktképet a feleségéről.” – mondja Araki. A kérdés csak az, hogy ezeket azután nyilvánosságra hozzák-e. A japán fotóművészet egyik alappillére egyfajta személyes és sokszínű szubjektivitás, mely nagy hatást gyakorolt és egyben bátorságot adott a fiatalabb generációknak arra, hogy nyilvánosságra hozzanak olyan fotókat, melyeken saját környezetüket ábrázolják. Manapság, ha megnézzük a közösségi média felületeket, az Instagramot, csupa személyes fotót láthatunk – e kultúra magját Japánban ekkoriban vetették el. (Egyébként Araki nem használ sem mobiltelefont, sem számítógépet, sem digitális fényképezőgépet.)
Házasságkötését követően szinte azonnal szabadúszóvá vált. Nem járt a kitaposott úton, csak a sajátján, melyet teletűzdelt eredeti ötleteivel: gerillakiállításokat nyitott például utcai telefonfülkékben, kifőzdékben vagy kültéri parkolókban. Egyre többen lettek, akik megértették művészetét, egyre több albumot publikált. Az 1980-as években a Fényképezés kora (Shashin Jidai) és más magazinokban jelentetett meg kimonóba öltözött vagy meztelen, kikötözött nőket, valamint utcai prostitúciót ábrázoló fotósorozatokat. Állítólag a felelős szerkesztőt többször behívták a rendőrségre és írásbeli bocsánatkérést kellett benyújtania. A kikötözés az Edo kortól kezdve rendelkezik az erotika lényegét feltáró rituális aspektussal. Nehéz volt azonban egyértelmű határt húzni az aktfotózás és a pornográfia között, hiszen Japánban a fényképezés csak az 1980-as évek végén vált elismert művészetté, a fotóművészetre specializálódott múzeumok és galériák megjelenésével. Abban az időben Araki fényképészeti hírneve csupán erotikus alkotásaira korlátozódott, az általa nagy számban készített kísérleti fényképeket és ösztönös koncepciójú felvételeket (ezeket ő maga „ujjából kirázott ötleteknek” nevezi) csak a fényképészet világában jártas szerkesztők és kurátorok értékelték.
2013-ban agyi trombózis miatt elveszítette látását jobb szemére. Ekkor jelentette meg a Szerelem a bal szemmel (szójáték az Araki által igen kedvelt Ed van der Elsken Szerelem a bal parton fotóalbum címével) és a Félszem (Katame) című sorozatokat. Araki, aki 2020-ban tölti be 80. életévét, azt mondja: „Ahogy megöregszik és egyre többet fényképez az ember, annál jobbak lesznek a fényképei.” Ahogy egyre több tapasztalatot szerzünk, lelki szemeink is egyre tágabbra nyílnak. Legújabb műveiből érezhető az egyre növekvő életenergia, mely a halál egyre közelebbi, egyre erősebb jelenlétéből születik. Nem kétséges, hogy Araki, aki maga is úgy fogalmaz, hogy a fényképezőgép keresője az ő igazi Paradicsoma, saját magát is beleviszi fotóiba, de a nézők is könnyen megtalálhatják önmagukat műveiben. Az sem kizárt, hogy az, amit Araki fényképein keresztül az élet és halál drámáját támogatva mindvégig próbált nekünk átadni, lényegében véve mindig is az egész világ iránt érzett szeretet volt.
(forrás: maimano.hu)
A Fotóhónap2019 rendezvénysorozat keretében látogatható kiállítást 18 éven aluli látogatóinknak nem ajánljuk!
NOBUYOSHI ARAKI – ÉRZELMES UTAZÁS
2019. október 15. - 2020. január 19.
Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
