Egy örmény atomváros tragikus sorsa. Katharina Roters képei Mecamorból és Jerevánból

Egy örmény atomváros tragikus sorsa. Katharina Roters képei Mecamorból és Jerevánból

2020. január 29. Mai Manó Ház

Az örményországi Mecamor munkástelepülés megépítésére, amely egyben a transzkaukázusi régió egyetlen atomerőművének városa, 1967-ben adtak utasítást. Az 1968-ban bemutatott átfogó terv kivitelezését a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1969-ben hagyta jóvá. A település legtöbb elképzelését a projekt főépítésze, Martin Mikajeljan jegyzi, és ő álmodta meg a közigazgatási épületek, a postahivatal, a kultúrház, a kórház, a sportközpont, a diákszálló, az uszoda és a három különböző típusú lakóépület végső formáját is.
A várost 36 000 lakosra tervezték, ebből 12 000 a munkálatok első fázisa, 18 000 a második fázisa után költözött volna be. Ennek megfelelően a lakóövezet három jellegzetesen szovjet lakótelepre oszlott.
Azon túl, hogy a város a technikai fejlődés monumentális alkotása, Mecamort az erőmű és a török határ közelsége egyszersmind a nemzeti büszkeség jelképévé és az örmény népirtás (1914–1923) mementójává is emelte, valamint emlékhelyévé a szemben fekvő Ararát-hegy elvesztésének, amelyet az 1921-ben a Törökország és a Szovjetunió által kötött karsi békeszerződés csatolt el az országtól.
Az 1988-as földrengés a Jerevántól huszonöt kilométerre fekvő erőműben ugyan nem okozott kárt, az feltámasztotta a lakosság veszélyérzetét arra nézve, hogy az ország egész területét érintő szeizmikus zóna komoly fenyegetést jelenthet a nukleáris létesítményre. A félelmek és a rossz közérzet fokozódása nyomán környezetvédelmi tüntetéseken követelték, hogy Moszkva állítsa le a veszélyes nukleáris erőművet, amit az végül meg is tett. Mire Örményország a Szovjetunió összeomlásával elnyerte függetlenségét, a munkástelepülést már leválasztották az erőműről, amely nem sokkal később ugyan újra üzembe állt, azt nem kapcsolták többé össze a félkész várossal, így a település végleg elveszítette funkcióját, létalapját s jövőjét.
Mikajeljan utópiája nem tudott teljességében megvalósulni, mindazonáltal a tervek majdnem fele kivitelezésre került, egy torzóra emlékeztető városstruktúrát hagyva maga után. Az építés jelentős lendületet adott az örmény függetlenségi mozgalmaknak, a felerősödő környezetvédelmi aggályok azonban elháríthatatlan gátat vetettek a település befejezése elé.

A Mai Manó Házban megrendezett Egy álom anatómiája - Építészeti illúziók és városutópiák Örményországban című kiállítás Katharina Roters 2000 óta Örményországban folytatott képi vizsgálódásait mutatja be. A tárlaton bemutatott anyagban három fejezetben bomlik ki a művész érdeklődése – a várost újraformáló természeti és építészeti tájképek, azok tágabb kulturális és ideológiai kontextusa, illetve az ezeket kísérő építészeti folyamatok iránt.
A Jereván urbanisztikai sajátosságainak feltérképezése közben a kétezres évek elején összeállított fotográfiai jegyzeteiben az alkotó a várost meghatározó motívumokra, faktúrákra, viszonyokra koncentráló építészeti jellegzetességek egész szótárát dolgozta ki.
Későbbi, Örményországban tett felfedezőútjain Katharina Roters azt kutatta, hogyan változik a város szövete, miképp íródnak át az urbanisztikai szabályok és az építészeti nyelvezet, és hogyan vált Jereván maga is az idők során szüntelenül alakuló építészeti palimpszesztté.
Végezetül Mecamorról készített esettanulmányában a szovjet utópiának megfelelően létrehozott, de mára csupán csontvázként létező atomváros tragikus sorsát dokumentálja. Az alkotó Mecamorban készített felvételei felfedik azokat a nemzeti vágyakat és törekvéseket, amelyek az országot a mai napig egyfajta illuzórikus álomban tartják, s amelyek az épített környezetet meghatározó metanarratívákat azóta is működtetik. - írta Kopeczky Róna a kiállítás kurátora. 

Mai bejegyzésünkben a 2020. március 8-ig látogatható kiállítás Mecamorban és Jerevánban készült képeiből válogattunk.  

(forrás: maimano.hu)

KATHARINA ROTERS: EGY ÁLOM ANATÓMIÁJA
Építészeti illúziók és városutópiák Örményországban
2020. január 29. - 2020. március 8.
Kedd - vasárnap 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
Kurátor: Kopeczky Róna