Carleton E. Watkins 1829. november 11-én a New York államban található Oneontában született. 1851-ben gyermekkori barátjával, Collis Huntingtonnal San Franciscóba költözött, azt remélve, hogy aranyat találnak. Noha ezirányú terveik kudarcba fulladtak, más területen mindketten sikeresek lettek. Watkins fényképeiről vált ismertté, míg Huntington a Central Pacific Railroad (CPRR) vasúttársaság egyik tulajdonosa lett.

Watkins az első két évben még nem foglalkozott a fényképezéssel, ám mikor könyvesbolti munkahelye mellet található fényképészműterem alkalmazottat keresett, Watkins személyében találták meg a legmegfelelőbb embert. Watkins minden tudást ebben a műteremben, Robert H. Vance dagerrotípista mellett sajáított el, majd öt évvel később megnyitotta saját fényképészeti stúdióját. Az üzlet eleinte jól ment, számos megbízást kapott, többek között képeket készített az llustrated California Magazine-nak, de ő végezhette John és Jessie Fremont mariposai bányabirtokának fényképdokumentálását is. Nem sokkal később Watkins úgy döntött, hogy körbejárja a tájat és a Yosemite-völgy felkeltette érdeklődését.
Erről így írt Tom O’Neill a National Geographic magazinban: „Carleton Watkins hatalmas pakkal indult a Yosemite-völgybe, a Bridalveil-zuhataghoz. A 31 esztendős fotográfus 1861-ben, nem sokkal a kaliforniai aranyláz csillapulta után, öszvérkaravánnal érkezett a Sierra Nevada vidékére. Nyolcvan kilométernyi keserves kutyagolás után talált egy kis földdarabot, ahonnan pompásan rálátott a vízesésre. Állványra szerelte masináját, és türelmesen kivárta a legjobb fényeket.”

Watkins lenyűgöző fekete-fehér tájképeket készített a völgyben található mamutfenyőkről, a vízesésekről és a gleccserek formálta sziklákról. Ezeket a képeket 1868-ban a párizsi nemzetközi fényképkiállításon első díjjal jutalmazták. Ennek ellenére Yosemite Művészeti Galéria néven nyitott stúdiója hamarosan a csőd szélére, később a hitelezők kezére került. A képeit azonnal másolni kezdték és a reprodukciókat értékesítették. Mivel a 19. században még nem voltak a fényképekre vonatkozó szerzői jogi törvények, Watkins semmit sem tehetett. Ezt követően kezdte el újrafényképezni az elveszített képeket, melyet „Új sorozatnak” nevezett el.

A legenda szerint John Conness szenátor adta át Watkins fényképeit a Kongresszus tagjainak, és később ezek a képek befolyásolták Abraham Lincoln elnököt, amikor aláírta azt a törvényjavaslatot, amely a Yosemite-völgyet védettnek nyilvánította, ám egyúttal megnyitotta a nagyközönség előtt is. A törvényjavaslat előkészítette az utat az ország nemzeti park-hálózatának kiépítéséhez, mely pár évvel később meg is kezdődött. A Yosemite sok hegyének egyikét Watkins-hegynek nevezik annak tiszteletére, hogy a fotográfus részt vett a Yosemite-völgy természeti szépségeinek megőrzésében.

Watkins az 1890-es évek elején kezdte elveszíteni látását. A csökkenő bevételek és romló egészsége miatt 1895–96-ban már képtelen volt bérleti díjat fizetni, így gyerekeivel és feleségével tizennyolc hónapig egy elhagyott vasúti kocsiban éltek. Watkins felvételeinek, negatívjainak és sztereoképeinek nagy részét a Market Street-en található stúdiójában tartotta, mely az 1906-os San Franciscó-i földrengés és tűz következtében megsemmisült. E szörnyű veszteség után Watkins visszavonult, majd három évvel később a Napa Állami Kórház és Elmegyógyintézetbe került. Ott is halt meg 1916-ban, testét egy jelöletlen sírba temették el.

Mai bejegyzésünkben Carleton Watkins tájfotóit mutatjuk meg, a galériát a képre kattintva találod. 

(forrás: metmuseum,org; wikipedia.org; ng.hu) 

A klasszikus tájfényképezés XX. századi mesterének képeiből - akinek egy felvételét még az űrbe is elküldtük - ITT találsz egy válogatást.