Kriss Géza, a tócsákat kerülgető ember - Esős képek a Fortepan gyűjteményéből

2020. június 10. Mai Manó Ház

Az 1912-ben született Kriss Géza a háború után kezdett el aktívan fotózni. 1950-ben "bekapcsolódott a fotóamatőr mozgalomba" - rég hallott kifejezések - és évtizedekig vezette a Tungsram Fotókört, majd párhuzamosan az Óbudai Fotóklubot is. Részleteket itt olvashatnak. Mindkét körben fotós kirándulásokat és kiállításokat szervezett, szakcikkeket írt, de a mi történetünk szempontjából fontosabb, hogy fotózott. A halála után fennmaradt, 1955-1983 között készült negatívokat a szerző Kanadában élő fia, Kriss Gábor osztotta meg velünk. Az 1965 előtt időszak sajnos hiányosan maradt fenn (vagy még lappang), de a későbbi évek teljesnek mondhatóak. A tasakokra írt számokból látható, hogy szinte hetente fotózott valahol a szerző. Körülbelül 30.000 fotóról van szó, ebből válogattuk ki a legérdekesebb 1700 képet.
Na jó, de mit látunk a képeken? Kriss Géza világa egy fura keverék: geometriából, kontrasztokból, meleg fényekből és érzelmekből áll. Jellemző nézőpontja a felülnézet (ablakból, toronyból, teraszról fotózott). Rajonghatott a kortárs építészetért. (Fura, de az általa lefotózott épületeket mára vagy átalakították, vagy lebontották, vagy sebként kerülgetik a városlakók). Sok képet készített teleobjektívvel (visszatérő motívuma pl az úttest és a zebra), de igazi streetfotósként is megjelent: járókelők, kártyázók, piaci kofák tűnnek fel a fotóin. Nagyon szépek a lépcsőházakban, járdákon készült ellenfényes képei. Nagy sorozata a Práter utcai lakásából készült életképek, a tűzifás, a szódás, a tócsákat kerülgető, havat lapátóló ember. És gyerekek mindenfelé, játszótereken, grundokon, tornapályákon. Kedvelte a vizes, tükröződő aszfaltot, úgy képzelem, hogy ha elkezdett esni az eső, már vette is a fotóstáskáját.
Hiába nézegetem a képeit hónapok óta, nem jövök rá, mire is készült igazából? Jók az életképei - szeretett volna hivatásos fotóriporter lenni? Volt szeme az építészethez - elment volna képeslapfotósnak a Képzőművészeti Alaphoz? Vagy a helyén volt az Óbudai Fotóklubban és nem bánta, hogy csak "amatőr"? Valószínűleg szerethették a tanítványai, a Tungsram, meg az Egyesült Izzó munkásai. Hogy nála tehetségesebb fotós lett volna közöttük, azt kétlem. Egyértelmű, hogy az év nagy felfedezése - nekem - Kriss Géza! Örülök, hogy hozzánk kerültek a fotói, jó helyük lesz a Fortepanon. - írta Tamási Miklós a Fortepan hírlevelében.

Kriss Géza képeiből mi is válogatunk majd a Mai Manó Ház Blogra, de előtte megmutatunk nektek egy tematikus válogatást az esőben és eső után készült budapesti képeiből, melyek 1956 és 1979 között készültek.
A galériát a képre kattintva találod. 

(forrás: fortepan.hu)

Az esőben szökkenő emberek látványa a fényképezés 20. századi történetében más fotográfusokat is inspirált. Pocsolyaugrás című képválogatásunkat ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére