Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd, és mihez kezdhet még egy történész a fényképekkel? – ezekre a kérdésekre is választ kapunk a Magyar Nemzeti Múzeum új Fényképtárgy / Material photograph című angol és magyar nyelvű kiadványából. 

Fotó: Tomsics Emőke: Fényudvar. Az éjszakai fényképezés kezdetei Magyarországon című fejezet nyitóképe, 72. oldal:
A Tabán éjjel. Budapest, 1930-as évek, zselatinos ezüst, 12,6 × 17,4 cm,
ismeretlen fényképező felvétele, lelt.sz.: 82.1705

Az intézménytörténeti kacskaringók, gyűjtemény- és hangsúly-áthelyezések, az időről időre változó ideológiai „keretezés” nyomot hagynak az archívumon. Ám egy történeti múzeum kellően régi, folyton mozgásban lévő és bővülő, azaz dinamikus fényképgyűjteménye eleve több rétegű. A kötetbe foglalt írások ezekből a rétegekből mutatnak be néhányat.
A szövegek nyomán kirajzolódik előttünk egy lehetséges kronológia; nagyjából a 19. század közepétől a 20. század utolsó harmadáig. Ebben az értelemben a Fényképtárgy (egyféle) lehetséges fotótörténetként is olvasható, melynek ugyanakkor – a gyűjteménytörténeten keresztül – a látás, láttatás története van a homlokterében.
A fényképgyűjteményeket gondozó szerzők – noha másról és másképpen írnak – a múzeumi munka szinte összes arcát felfedik előttünk: a gyűjteményezéstől, tárgyleírástól, katalogizálástól az értelmezésig és a kiállításon való bemutatásig. A Fényképtárgy írásai épp ezért segíthetnek annak a műveltségnek az árnyalásában és fenntartásában is, mellyel a fizikai médiumok és az avuló technikák is olvashatók maradnak.
Miközben új eszközöket keresünk a fényképnek mint tárgynak és testetlen képnek a leírására és kontextualizálására, reméljük, ez a tudás sem vész el, csak átalakul. Mert amíg vannak fényképtárgyak, addig meríthető belőlük történeti ismeret azokról az emberekről, akik kigondolták, elkészítették, felhasználták és megőrizték őket. (Részlet Fisli Éva írásából)

A gazdagon illusztrált, 232 oldalas kötet fejezeteiben a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai az alábbi témákban osztják meg gondolataikat, tapasztalataikat:

BEVEZETÉS 
Fisli Éva: Fényképtárgy. Mi van a szó mögött?

HORDOZÓK
Baji Etelka: A fényképezés kezdetének emlékei a Magyar Nemzeti Múzeumban
Lengyel Beatrix: Törékeny kettősség. Veress Ferenc fotókerámiái a Történeti Fényképtárban

FOTÓ ÉS TÁRSADALOM – FÉNYKÉPHASZNÁLATOK
Tomsics Emőke: Fényudvar. Az éjszakai fényképezés kezdetei Magyarországon
Jalsovszky Katalin: A magyarországi holokauszt fotográfiai reprezentációjáról
Bognár Katalin: Fényképhasználat az 1950-es évek első felében Magyarországon: sajtóillusztrációk és születésnapi fényképalbumok
Kiscsatári Marianna: „Kádár bácsinak, emlékül…” A politikus képe Kádár János ajándékba kapott fényképalbumaiban

FOTÓTÖRTÉNET MÁSKÉPP 
Stemlerné Balog Ilona: Nem ott. Nem akkor. Escher Károly (1890–1966) riportképeiről
Fisli Éva: Egy kapcsolat verzójára. André Kertész és Robert Capa 

A Fényképtárgy című könyv pdf verzióját a képre kattintva lehet letölteni.

Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum
Kiadási hely: Budapest
Kiadási év: 2020
Szerkesztő: Fisli Éva 
Szerzők: Baji Etelka, Bognár Katalin, Fisli Éva, Jalsovszky Katalin, Kiscsatári Marianna, Lengyel Beatrix, Stemlerné Balog Ilona, Tomsics Emőke
Terjedelem: 232 oldal
ISBN: ISBN 978-615-59

A Fényképtárgy című könyv nyomdai változata 200 példányban jelent meg, és amennyiben lehetséges nálunk, a Mai Manó Házban is beszerezhető lesz, a készletről a könyvesbolt elérhetőségein lehet érdeklődni.