„Ahogy megyünk előre a 20. században, egyre több kép készül a családról, és egyre kevesebb a világról. Eltűnik a világ, eltűnik az a vágy, hogy mutassak meg embereket, [...] csak a családom érdekel, és a következő lépés, hogy csak én magam érdeklem saját magamat. Ez a selfie-k világa.” - mondta Tamási Miklós, a Fortepan egyik alapítója.
A Fortepan név ma már fogalom Magyarországon. Egykor a váci Forte film- és fotópapírgyár népszerű filmnegatívját jelölte az elnevezés, ma legtöbbünknek más ugrik be, ha azt mondjuk, Fortepan: egy online és ingyenesen elérhető fotóarchívum.
Amely kikukázott, kilomizott, felhasználók által beküldött, vagy éppen elfelejtett hagyatékokból, archívumokból kiválogatott fotókkal úgy mutatja meg a magyar XX. századot , ahogy azelőtt senki. A Fortepan fotóarchívumot 2010-ben hozta létre másodmagával az 1970-ben született Tamási Miklós, mindössze ötezer fotóval. 2019-ben, kilenc évvel később a Fortepanon majdnem 120.000 fotó volt, a gyűjtemény pedig évente 15-20.0000 képpel bővül. De a Fortepan ma már sokkal több, mint egyszerű fotóarchívum. Magyarország vizuális emlékezete.
Balra Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas és Kossuth-díjas orvos, biokémikus, jobbra Urbach László motorkerékpár-versenyző, -konstruktör, -kereskedő. 1938
© fortepan.hu
A gyűjtemény olyannyira sikeres lett az elmúlt években, hogy 2019-ben képeiből a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítás. A sikertörténet ellenére a Fortepanban javarészt ma is önkéntesek dolgoznak, ingyen. Kivétel ez alól csak Tamási Miklós, aki a Fortepan egyetlen fizetett alkalmazottja. És aki ma is — ahogy az elmúlt kilenc évben is rendületlenül — saját maga válogatja ki, mi kerüljön fel a szájtra. - olvashatjuk Tóth Szabolcs Töhötöm gondolatait, aki Tamási Miklóssal beszélgetett képekről, történelemről, a magyar tündérkert elgazosodásáról, vidámról és tragikusról, iszonyatról és groteszkről — az életről, meg mindenről.
Mai bejegyzésünkben ezt az adást ajánljuk figyelmetekbe.
Hamarosan újabb podcast-ajánlóval jelentkezünk, addig nézd meg a korábbi adásokat!
Hajdú D. András: Képek a végekről és emberek, akik fáklyát visznek a sötétben