Székely Aladár Bleyer Aladár Áron néven született 1870. március 5-én Gyulán zsidó iparos-kereskedő családba. Bár később nagy műveltségű, alapos felkészültségű művész-értelmiséginek bizonyult, rossz iskolai eredményei miatt Szilágyi József, fényképezéshez is értő szoba- és címfestő mester tanoncaként ismerkedett meg a fényképezés alapműveleteivel. Rövidesen a kolozsvári Dunky műterem alkalmazta segédként – különösen retusőrként – az ügyesen rajzoló fiút. Ezt a képességét Székely a fővárosban másfél évig Mai Manónál, majd Mertens Ede műtermében is kamatoztatta.
Többéves sikeres vidéki működés és Bécset, Münchent, Berlint érintő, komoly tapasztalatokat adó külföldi tanulmányút után 1899-ben nevét Székelyre változtatta, s a Mária Terézia tér 1-ben (ma Horváth Mihály tér) megnyitotta első fővárosi műtermét. 1908 óta vett részt hazai és nemzetközi fényképkiállításokon. Az 1910-ben rendezett első nagyszabású nemzetközi fénykép-kiállításon Székely 25 képe – köztük Ady Endre portréja – átütő sikert aratott, kollekciója aranyérmet nyert. Ekkor már a vezető fotográfusok közé tartozott.
Portréművészetének legtöbbet megfogalmazott témája Ady arca volt. Először 1907-ben fényképezte Adyt Lédával, ekkortól mélyült el barátságuk. Székely több mint 40 felvételét ismerjük Adyról, akinek hozzátartozóit is többször fényképezte. Az Ady-sorozatban és az Írók és művészek albumban tudásának legjavát nyújtva a magyar portréfotográfia kiemelkedő mesterműveit teremtette meg.
Az 1920-as években a művészi fényképkiállításokon egészen másfajta, szintén egyéni, művészi látásról tanúskodó, a képzőművészeti műfajokhoz közel álló, nemes eljárással, főként brómolaj technikával készült, festőies akt- és gyermekfotóival, és utazási élményeit felidéző zsáner-, táj- és városképeivel szerepelt sikerrel.
Bár élete utolsó másfél évtizedében súlyos betegsége akadályozta a műtermi munkákban, mégsem vonult ki a fotóéletből. 1921-től a Fotóművészeti Hírek munkatársa lett, 1934-ben pedig elvállalta a Magyar Fotográfia szerkesztését. A szakmai elismerés végig kísérte életútját: 1906-ban lett a Fényképészek Országos Szövetsége választmányának tagja, 1922-ben udvari fényképészi címet kapott, 1926-ban a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 1929-ben a Budapesti Fényképészek Ipartestületének elnöke lett, majd 1931-ben a MAOSZ aranyéremmel tüntették ki. 1939-ben a fényképezés feltalálásának 100 éves jubileuma alkalmából Niépce-Daguerre arany emlékéremmel díjazták.
A második világháborúban a műtermét ért bombatalálat követ- keztében munkáinak jelentős része elpusztult. Székely Aladár 1940. szeptember 27-én halt meg Budapesten. Tőry Klára 

Székely Aladár képeit most az ÚJRANÉZVE - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállításunkon is megtekintheted, ahol öt kiemelkedő magyar fotográfus – Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán – életművének egy-egy szeletét mutatjuk be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben. A kiállítás egyes szekciói önmagukban is értelmezhetőek, együttesen pedig a múlt század jelentősebb magyar fotótörténeti irányzatait tárgyalják. 

(forrás: maimano.hu)