A Néprajzi Múzeum fényképgyűjteménye néprajzi, etnológiai, antropológiai tudományos dokumentumfelvételeket őriz, amelyek a magyar nyelvterület és a világ népeinek életmódját mutatják be a 19. század második felétől napjainkig terjedő időszakban.
A fényképgyűjteményt Jankó János hozta létre 1894-ben azzal a szándékkal, hogy az egyre több szakterületet segítő fotográfia, az akkoriban terjedő tudományos fényképezés a néprajz adatgyűjtését is gazdagítsa. A Jankó János által kialakított gyűjteményi rendszer egyik lényeges jellemzője volt, hogy a fotográfiák vásárlásakor az eredeti negatívokat is igyekeztek megszerezni (ha erre nem volt mód, azonnal reprómásolatokat készítettek), hogy bármikor tetszőleges számú másolatot és nagyítást lehessen létrehozni, s az a kutatók, érdeklődők rendelkezésére állhasson. (A negatívok és a pozitívok azonos leltári számot viselnek.)
A tematikát tekintve a 19. századi és a 20. század eleji hazai fotográfiák elsősorban a Kárpát-medence területén élő népcsoportok ünnepi viseletét és jellegzetes épületeit mutatják be, az első világháború körüli évtizedekből pedig sok családi képet találunk. A két világháború közötti évektől azonban – a tudományág művelői, az amatőrök létszámának gyarapodásával, a néprajz kutatási területeinek bővülésével – a fotók által bemutatott témakörök is szaporodtak.
A magyar néprajz ismert, egykori és ma élő tudósai – Györffy István, Gönyey Sándor, Diószegi Vilmos, Molnár Balázs, Gunda Béla, Hofer Tamás stb. – maguk is sokat fényképeztek terepen (esetenként tízezernél is több felvétel szerzői), de emellett igyekeztek az érdeklődőket is bevonni a gyűjtőmunkába. Így számtalan lelkes amatőr fényképész felvételeivel gazdagodott és gyarapodik ma is a gyűjtemény. Az ő munkájukat kérdőívek, gyűjtési útmutatók segítik. A hivatásos fényképészek munkáit tekintve egyrészt a két világháború közötti időszak szolgáltató fényképészeinek tevékenységéről kaphatunk országos áttekintést a nagyszámú korabeli műtermi felvétel jóvoltából, másrészt a Magyar Filmiroda néprajzi jellegű alkotásaiból – ez utóbbiak a korabeli zsurnalisztikai felfogást, ízlést és szemléletmódot közvetítik.
A képanyag számottevő részét fekete-fehér felvételek alkotják. A 320 000 leltározott tételnek csak töredékét jelentik a színes felvételek; számuk alig 30 000. A második világháború utáni időszakból a hazai és etnológiai tudományos felvételek és az országos műemléki felmérés anyagát kell külön kiemelni. Napjainkban is folyik a gyűjtemény gyarapítása: a népéletet bemutató, hivatásos vagy amatőr fényképészek által, a 19. századtól napjainkig készített, jó állapotú eredeti fotográfiákat (sorozatokat), negatívokat vásárolnak. - olvashatjuk a Néprajzi Múzeum oldalán.
A Néprajzi Múzeummal közös együttműködésben májustól júliusig, itt a Mai Manó Ház Blogon jelentek meg tematikus, exkluzív válogatások (fotók, háttéranyagok) a múzeum digitalizált fotógyűjteményéből, hogy Ti is megismerjétek a Néprajzi Múzeum szépséges, értékes és érdekes tartalmait. A közös munka egyelőre véget ért, de ezzel a poszttal arra ösztönözzük olvasóinkat, hogy kövessék figyelemmel a Néprajzi Múzeum facebook oldalát és tegyenek egy különleges időutazást az online is megtekinthető digitalizált gyűjteménnyel, melyet a képre kattintva érhettek el.
Fotó: Palotay Gertrúd néprajzkutató ünnepi viseletbe öltözött szlovák lány hajfonatának készítését fényképezi Vajkai Aurél felvétele Csömör, 1930-as évek Néprajzi Múzeum
(forrás: neprajz.hu)
A Mai Manó Ház Blogon bemutatkozó Néprajzi Múzeum digitalizált fotógyűjteményének tartalmai az alábbiak voltak:
Csángó menyecskék, matyó legények. 18 századelős felvétel a Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéből.
Egy műkedvelő zombori fényképész (Gebauer Hanga írása)
Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye a Néprajzi Múzeumban (Bata Tímea írása)
„Csak egyszerű fotográfia, mely ép oly hü, mint az, melynek másolatát olvasóink a lap elején találták” – a Vasárnapi Ujság szerkesztőségi képanyagából (Bata Tímea írása)
