Arago, fizikus, csillagász és francia képviselő nagy érdeklődést mutatott a fénnyel való rögzítés felfedezése iránt, melyet Daguerre mutatta be neki. ő pedig 1839. január 7-én (más források szerint 6-án) bejelentette a Francia Akadémián és megvételre ajánlotta a szabadalmat a kormánynak. Arago ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. A kormány élt is ezzel a lehetőséggel, és életjáradékot fizetett, évi 6000 frankot Daguerrenek, és 4000-et pedig Niépce örökösének, majd a felfedezést ugyanezen a napon, 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel, ezért ezen a napon a fényképészet megszületését ünnepli a világ.
Pár évvel a fényképezés felfedezésének bejelentése után már sokan mások is kísérleteztek a fény rögzítésének egyéb módjaival, és egyre többen keresték a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás megoldását. 1850. május 27-én szintén a Francia Tudományos Akadémián jelentett be Louis-Desiré Blanquart-Evrard egy új technikát, az albumint, mely 1855 körül a legtöbb eljárást kiszorította, s a századforduló előttig népszerű volt. Az albumin hordozó anyaga nagyon vékony, jó minőségű papír volt, melyet a szakirodalom szerint csak két papírmalom volt képes garantált minőségben előállítani. Márpedig a felhasznált papír tisztasága nagyon fontos volt, mivel a legkisebb szennyeződés is az ezüst foltosodását okozta. Az albumin kötőanyaga a tojásfehérje, az ezüstnitrát és aranyszínezés esetén az aranyklorid volt. A megmaradt albuminképek nagyobb hányada ránézésre többnyire sárgásbarna, mára viszont az összes albuminkép 90–95%-a kihalványult vagy színt változtatott. Az albumint az alábbi módon készítették:  

Tojásfehérjét 1–2%-os ammónium- vagy nátriumkloriddal habbá verünk fel. A habot lószőr szitán 12 órán keresztül állni hagyjuk, a szitán átfolyt folyadékot leszűrjük, újabb 12 órát hagyjuk állni, majd jó minőségű, vékony papírt úsztatunk rajta. Megszárítjuk. Sötétkamralámpa fényénél érzékenyítjük. Desztillált vízzel 1:10 arányban hígított ezüstnitrát oldatban egy percig úsztatjuk az albuminizált oldalával lefelé, vigyázva, hogy a lap hátára ne kerüljön ezüstnitrát, s ne maradjon alatta légbuborék. A széleit enyves szalaggal leragasztva, sötétben megszárítjuk. Az érzékenyített papírokat lehetőség szerint még aznap használjuk fel. Másolókeretben exponáljuk, a negatív fedettségétől, a napsütés intenzitásától, a napszaktól függően 1–20 perc között. Utána következik a mosás, fixálás (nátriumtioszulfátban), aranyszínezés (aranyklorid desztillált vizes oldatában), majd újabb az újabb mosás. 

Mai bejegyzésünkben olyan 19. századi képeket mutatunk, melyeket a fent említett albumin eljárással készítettek. A galériát a képre kattintva találod.

(forrás: artblart.com, artblart.com, fotomult.c3.hu)

A régi fényképek közül néhányat még szénporral és burgonyakeményítővel színeztek, ezekből az autókróm képekből ITT találsz egy válogatást.