Fuchs Lehel (Budapest, 1959) fotográfus, festő, rendező, operatőr, tanár, a Szellemkép Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Szellemkép iskola, folyóirat, alapítvány, kiadó és stúdió alapítója, művészeti vezetője, akinek képeit 2020. szeptember 3-tól a Magyar Fotográfiai Múzeum Belső horizont című, ingyenesen látogatható kiállításán is megtekintheted. A rengeteg kiállítás, amit tanítványainak a Szellemkép tanára és művészeti vezetőjeként szervezett a saját képeire nem nagyon hagyott időt. 2019-ben az iskola 25 éves jubileumát követően kezdte el behozni a lemaradást. Így ez a mostani, Kecskeméten bemutatott tárlat legalább három, eddig meg nem valósult kiállítást összegez, abból szűkítve válogat. Mintegy 15.000 átnézett képből, 250 kiállításra szánt fotográfiából, nagyjából 60 kép fért ki a Magyar Fotográfiai Múzeumban.
Iskoláit Budapesten, Tatabányán és Szegeden végezte. Művészi pályafutása eleinte festőként indult, majd több egyéni kiállítás után videoartok készítésével fordult érdeklődése a film felé. 1988-tól kisjáték- és dokumentumfilmeket készített. Nevéhez kötjük a Duna TV Almanach – Fehér Éjszakák című kulturális magazinját, melynek rendezője és operatőre volt 1997 és 2000 között. A műsorral lehetőséget teremtett többek között a kortárs magyar és a nemzetközi fotográfia bemutatására, (személyes találkozások során alkalma volt interjút készíteni többek között Annie Leibovitz-cal, Peter Greenaway-jel és Rutger Hauerrel).
A Fényírók városa c. dokumentumfilmjében a hazai kortárs fotográfusok – többek között Vékás Magdolna, Benkő Imre, Gulyás Miklós, Hajdú József és Lugosi Lugo László – Budapesthez kapcsolódó, alkotói viszonyát dolgozta fel. A Szellemkép folyóirat és Kiadó (1989) és a Szellemkép Szabadiskola (1994) alapítója, szerkesztője, művészeti vezetője. Több fotográfiai témájú könyvet készített. 1989 óta tanít vizuális nyelvet, fotográfiai és filmes ismereteket. Az elmúlt időszakban tanítványainak 73 kiállítást szervezett, (többek között Budapesten, Pozsonyban, Prágában), akik a jelenlegi fotós közéletben ma már ismert és jelentős alkotók, tanárok, mesterek. Néhány saját és csoportos fotográfiai kiállítása mellett 2009-ben jelentette meg Faluváros c. albumkötetét. Rendszeresen ír rövid, főként fotográfiai témájú esszéket. 1996-tól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, 2010-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 2018-tól a MAOE tagja.
1986-ban írta:
Az eddigi 29 év arra volt elegendő, hogy megtudjam: az élet nem tartalmaz kitérőket. Mindaz, ami valaha megtörtént a Képeken megjelenik, ami nem, az megjelenhet. Ezért négy éve már csak a festészettel és filmmel foglalkozom. Azaz nem fontos más, csak a kép és az emberek. A képzőművészet magányossága és a film közösséget követelő ereje jól kiegészítik egymást. Megadják a nyugalom és a feszültségek legkülönbözőbb fokozatainak lehetőségét. A festészet a legintimebb, a videó már tud magányos lenni, és a film mindig csapat. A leghálásabb azért vagyok, mert az őszinte alkotófolyamat könyvekből nem tanulható, és mert a protekciót nevetségessé teszi. S egyikben sem elég „csak” ügyesnek és okosnak lenni.
2016-ban írta:
....A fotográfia nem gyorsvonat... inkább kerékpár és időgép. Olyan közlekedési eszköz életünk díszletei között, mely nem engedi észrevétlen elsuhanni a tájat, de mégsem tűnődő séta lépésről lépésre, mely elaprózná az ösvényt. És persze minden egyes kép azonnal elindít egy filmet, egy történetet, és helyével hívja elő az előtte és az utána kikövetkeztethető pillanatot. Tehát olyan varázslat, mely velünk rokon, belőlünk, és általunk jön létre, mégis önálló életet él…
Belső horizont
- A festészet, a tervezőgrafika, a fotó, a film olyan tapasztalatok és kölcsönhatások, amelyek erősítik egymást és segítenek olyan komplex horizontot adni, melyben tanárként és alkotóként nagyon megnyugtató érzés navigálni. - Lehet ünnepelni a pillanat születését, de a fény ösvényein minden rebbenés mögött évek rejlenek. Amikor a titok résein (apertúráján) felnyílik a múlt, ott tolong megannyi különös világ, mely áhítja velünk a találkozást. S a zajos hétköznapokban menetelve a csend oltárához ereszkedni olyan belső utazás lehetősége melyre mindannyian vágyunk. Ismerőssé tenni a megismerhetetlent. Létrehozni a képet. Nem képtelenség. Az Univerzum káprázata belső horizontunk Délibábja. (Fuchs Lehel)
Fuchs Lehel képeit - melyeket engedélyével most a Mai Manó Ház Blogon is bemutathatunk - a galériában találod.
(forrás: fotomuzeum.hu; lehelfuchs.com)
A Szellemkép Szabadiskola mestereinek és tanítványainak képeiből ITT találsz egy válogatást.
