Bár a fotográfia és az irodalom kapcsolódására már az új vizuális médium megjelenésétől kezdve találhatunk példákat, a fénykép és irodalmi jelenléte a 20. század első harmadától válik egyre gyakoribbá és jelentősebbé, a legnagyobb lendülettel pedig a ’70-es évektől gyakorolt jelentős hatást – más technikai médiumokkal párhuzamosan – elsősorban a prózai művek poétikájára, narrációs eljárásaira. A képet és a szöveget különféle formációkba rendező „fényképes” irodalmi művek száma azért is növekedhetett olyan lelkesen, mivel a fotográfia létezését, mivoltát a kezdetektől fogva kételyek, kérdések, lelkesedések és aggodalmak kísérték. Ezért a fénykép hova tartozását, besorolását, továbbá létmódját, ontológiáját, esztétikai hatását leíró teoretikus kísérletek szintén a kezdetektől fogva izgalmas, s mondhatni, nyugvópontok nélküli társadalmi, tudomány- és művészettörténeti térben zajlottak, zajlanak. A teóriák végtelenségének érzetét nemcsak az eredményezi, hogy a fénykép használatának, létmódjának, technológiájának, esztétikai hatásának kérdései számos oldalról kaptak megközelítést, vizsgálatot, hanem a fénykép (technológiája, használata, társadalmi és hétköznapi életben betöltött funkciói) maga is számtalan elmozduláson, változáson esett át a kezdetektől napjainkig. A fénykép varázsának okai elsősorban az „ott volt”, „ez volt” mozzanatának, a képek realitáshoz, időhöz és az elmúláshoz való viszonyának kérdéseiben ragadhatók meg. A fénykép irodalmi jelenléte pedig egy másik esztétikai kérdést, „vitát” is megkerülhetetlenné tesz: a kép (vizuális műalkotások) szövegbe íródásának lehetőségeit és esélyeit tárgyaló művészetelméleti reflexiókat, kép és szöveg versengését: az ekphraszisz elméletét.
A kötet írásai, tanulmányai ennek a komplex elméleti kérdéskörnek különböző aspektusaira fókuszálnak: a fotóelméletet, a vizuális kultúra kérdéseit nem feledve elsősorban a fényképek irodalmi jelenlétére, és a fényképek szövegbeli reprezentációinak kérdéseire. Ezért az ekphraszisz elméletének egyik legjelentősebb elméleti művéből, Murray Krieger Ekphrasis. The Illusion of the Natural Sign. című munkájából a bevezető fejezet, Kép és szó, tér és idő hiánypótló szövegét adjuk közre Milián Orsolya fordításában. Szintén az ekphraszisz, ezen belül is jobbára a fénykép és az irodalom viszonyát vizsgálják az elméleti szakirodalom tükrében a Szemle-rovat írásai, ezen belül is a fényképleírás a világlírában, illetve a magyar irodalomban, a fotó és trauma, a fotó és geográfia témái kerültek középpontba.
A Műhely részben pedig elsősorban olyan elemzéseket olvashatunk, amelyek a fényképet a szövegek mellett, ún. szkriptovizuális rendszerben szerepeltetik. - olvashatjuk a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle Fénykép és irodalom című lapszámának bevezetőjében a szerkesztőbizottság gondolatait. 

Mivel a jövő héten újraindul a Mai Manó Online Fotóegyetem blogunkon, ahol a 2018-ban megrendezett Fotográfia és irodalom konferencián elhangzott előadásokat tekinthetitek meg újra, ezért mai bejegyzésünkben a témához kapcsolódó két kiadványt ajánlunk figyelmetekbe. Az első, az Exposures sorozatban megjelent Photography and Literature című album, mely fotókkal illusztrálva mutatja be angol nyelven a fotográfia és az irodalom kapcsolatát, míg a második publikáció, a posztunkban feljebb is idézett Helikon kiadvány, mely 2017-ben jelent meg a témában. 

Photography and Literature (Exposures) by François Brunet (A könyv lapozható)

Helikon - Irodalom- és Kultúratudományi Szemle (2017/4.) (PDF)

A Fotográfia és irodalom konferenciánk következő előadásainak listáját ITT találod.