Most először láthatja a nagyközönség Magyarországon kiállítva egy mára elfeledett, magyar arisztokrata fiatalember eredeti fényképeit. Rosti Pál 1830. november 29-én született Pesten, sajnos igen rövid élet jutott neki, hiszen 44 éves korában 1874. december 7-én Dunapentelén (Dunaújvárosban) meghalt. Müncheni egyetemi tanulmányai után 1854-ben indult felfedező útjára a földrajzi ismeretek kibővítése, pontosítása érdekében. Ennek az eszmének a kimunkálását erősen befolyásolta Alexander von Humboldt könyveinek alapos ismerete.

A fiatal utazó 1856. augusztus 5-én Le Havre-ból indult el Amerikába. 1857. január 12-én Kubában, Havannában kötött ki egy hajóval, és innen kezdődnek részletes leírásai, amelyek megjelentek Pesten könyv formában. Kubában, Venezuelában és Mexikóban szerzett új ismereteket, fényképezett és tárgyakat gyűjtött. 1858. augusztus 8-án érkezett vissza New Yorkból Southamptonba, majd vélhetően Párizsban töltött három hónapot. Rendeznie kellett negatívjait, nagyméretű pozitívokat készíttetett és több albumba köttette azokat a párizsi Despierres udvari könyvkötőnél. Végül Berlinbe utazott, ahol átnyújtott Humboldtnak egy példányt albumai közül. Rostia pesti nyilvánosság előtt 1859 legelején egy albummal jelent meg, melyet a Nemzeti Casinóban lehetett megtekinteni. Majd ezt a példányt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Az albumról a korabeli lapok lelkesen nyilatkoztak, ma is remek állapotban van, és az Országos Széchenyi Könyvtár Ritkaság gyűjteményében található.

Még további két évig dolgozott naplójegyzetei alapján úti élményeinek sajtó alá rendezésén, miközben a vásárolt grafikák mellett a saját fényképeinek Klette Gusztávval történő grafikai átírásait is megrendelték. Mivel a fényképeken az alakok számos esetben elmosódtak, így bizonyos részleteket Rosti maga egészítette ki tudásával, esetleg rajzokkal. Végül Heckenast Gusztávnál megjelent a kiváló mű: Úti emlékezetek Amerikából címmel kétféle kiadásban. Két színezett litográfiát, 13 kőnyomatot, két acélmetszetet és 25 fametszetet tartalmazott. Rosti Pál a későbbiekben már nem fényképezett, számos felmerülő kérdésre, nem tudunk választ adni, mivel hagyatéka ismeretlen helyen van. 2019-ben Humboldt születésének 250. évfordulója alkalmából "Alexander von Humboldt, die Fotografie und sein Erbe" című kiállításon Kölnben a Ludwig Múzeumban mutatták be a nevezetes Rosti album lapjait.

2019-ben a Nemzeti Múzeumban rendeztek konferenciát Rosti Pál 5. albumának ünneplése alkalmából, Rosti 160 Emlékülés címmel. Mindezen új eredmények hatására tudatosul, hogy Humboldt a művészutazók számára generációkon keresztül inspirációul szolgált, mivel azt a törekvést fogalmazta meg, hogy aprólékosan dokumentálják a tájat és a különös növényfajokat. Rosti Pál ennek a kíváncsiságnak és tudománynak a szolgálatában a fényrajzolás képességét is felhasználta. Minden fényképe, összes hibájával együtt lélegzetelállító élmény. Csodálatosan komponált alkotások, értéküket növeli a számos kis hiba, torzulás, amelyeket a legkorábbi tájfelvételek őriztek meg. Nincs felhő, mert az még nem volt lefényképezhető, a víz tükre egynemű masszának látszódik, az alakok bemozdulnak, elmosódnak, a mozgó járművek duplán látszanak. Az árnyékok és vetüléseik grafikai élményeket hordoznak.

Rosti három leánytestvérének összeállított albuma közül a Mai Manó Házban a Trefort családtól a Magyar Fotográfiai Múzeum számára 1975-ben vásárolt album lapjai láthatóak. Rosti Ilona albumának lapjai a kiállítás falain a kötet tagolását követik, és a kivetítőn a teljes album megnézhető. ‍ - Farkas Zsuzsa, a kiállítás kurátora. 

(forrás: maimano.hu)

„Nézetem szerint a földismeret terjesztésére alig van hathatósabb eszköz, mintha jellemző, hű rajzok által a különböző éghajlatok egyes tájairól, városairól, építményekről, növényekről (...) világos képeket nyújthatunk. Vándorlásom egyik fő feladatául tekintém eszerint az ily­ nemű képeknek a fényrajz útján való előállítását. S midőn 1859. február 26-án hazámba visszatér­temkor, ebbeli fáradozásaim ered­ményét, több évi utazásom folytán készített fényképeim gyűjtemé­nyét (...) a magyar nemzeti mú­zeumnak volt szerencsém átnyújt­hatni: azon reménnyel kecsegtet­tem magamat, hogy legczélszerűbb utat követtem azon óhajtásom tel­jesítésére, miszerint utazásaim eredményét(...) közhasznúvá is tegyem.” (Rosti Pál) 

William Henry Fox Talbot a fotótechnika fejlődésében betöltött fontos szerepéről már többször is írtunk a Mai Manó Ház Blogon, és azt is megemlítettük, hogy az első negatív-pozitív eljárás és az első villanófényes fényképezés feltalálása mellett a világ legelső kereskedelmi forgalomba szánt fotóalbumát is a nevéhez kötjük.
Talbot 1843-ban sokadik szabadalmában azt az ötletét védette le, hogy könyvek fotóillusztrációkkal jelenhessenek meg, mert már ekkor gondolt saját művének a The Pencil of Nature (A természet ceruzája vagy A természet írónja) kiadására. A világ legelső fotóalbumának képeit ITT tekintheted meg.