A Fényképező hírességek rovatunkban olyan színészek, zenészek, ismert emberek képeit láthatjátok, akik a fényképezés területén is maradandót alkottak. 

Pedro Almodóvar spanyol filmrendezőt, forgatókönyvírót és producert biztosan nem kell bemutatnunk olvasóinknak, hiszen az 1999-ben készült Mindent anyámról című filmjét – mely többek között Oscar, Golden Globe és Cannes-i elismerésben is részesült – a spanyol filmtörténet legtöbbet díjazott alkotásaként tartják számon.
De talán Almodóvart, mint fotográfus már kevesebben ismerik, bár ez a médium gyakran előkerül filmjeiben, de ő maga sokáig nem próbálta ki magát ezen a területen. A világhírű spanyol filmrendező 2017-ben kezdett el fényképezni, mikor a Fájdalom és dicsőség című filmjét írta, és elmondása szerint a fényképezés szorongásoldó szerként szolgált a kikapcsolódásához.
Almodóvar mindössze két hátteret – a dolgozószobájában található irodai székétől balra nyíló kilátást, valamint a konyhában lévő ablakot és egy konnektort – használva díszítő elemek felhasználásával csendélet-kompozíciókat kezdett el készíteni házában .
Munkáit először 2018 szeptemberében mutatták be a La Fresh Galériában, ahol az értékesítésből származó bevételeket jótékonysági szervezetek kapták, csendélet-kompozícióit 2019-ben Waiting for the Light címmel a New York-i Marlborough Galériában is láthatta a közönség, melyeken a fonnyadó virágokat az élénken festett hátterekkel párosította. Ennek a kiállításnak a katalógusát ITT lehet átlapozni.
A digitális fényképezőgéppel készült képeit a festészet történetének alakjai inspirálták, néhány művének a címében közvetlenül tiszteleg Giorgio Morandi, Juan Sánchez Cotán és Diego Velázquez előtt, de vannak utalások David Hockney és Maruja Mallo spanyol szürrealista, Almodóvar egyik kedvencének csendélet-festményeire is. A rendezőt társa, Fernando Iglesias színész és fotós is inspirálta, akivel 2002 óta van kapcsolatban.

Egy interjúban így fogalmazott:

Filmkészítőként az idő múlása engem nagyon foglalkoztat. Valójában az új filmem (Fájdalom és dicsőség) sokat beszél az idő múlásáról - az öregedés tényéről és a benne rejlő fájdalomról. De nincs olyan érzésem, hogy ezek a képek olyanok lennének, mint a virághullák. Számomra nagyon élnek, mert amikor teljesen kiszáradnak, sokkal dinamikusabbaknak hatnak. Úgy gondolom, hogy a szárított virágok a pusztulás minden szakaszában sokkal fotogénebbek és képszerűbbek és sokkal festőibbé és érdekesebbé válnak, ahogy hervadni kezdenek.

Engem ez pusztán vizuális szempontból érdekel. Nem próbálok nyilatkozatot tenni vagy elmélkedni a halál átmeneti jellegéről, a természet haláláról vagy a saját halálunkról. A képekkel az volt a célom, hogy kellemes képeket hozzak létre, amelyek együtt lakhatnak azzal, akinek a falán vannak. Nem a sokkfaktorra törekedtem. Igazán nem sértődnék meg, ha ezt dekoratív művészetnek neveznénk.

A képeken látható színes fatáblákat ő festette és egy ponton megunta az egy függőleges és egy vízszintes nagyon egyszerű elrendezést, ezért változtatott, és elkezdett a különböző színűre festett deszkákkal játszani, így elképzelése szerint a képein a kompozíció lesz a főszereplő.

Ennek az egész munkának a kulcsa a türelem, amikor arra a két-három percre várok, amikor a fény egy bizonyos irányba esik, és az valóban fokozza és emeli a tárgyak esztétikáját, és szebbé teszi őket, mint amilyenek egyébként. És ebben az értelemben nem fogom összehasonlítani magam vele, de Velázquez ugyanígy dolgozott a fénnyel. Ez egy nagyon festői megközelítés. Ez azt jelenti, hogy valóban meg kell várni a fényt, amint az a kívánt helyre ér az ablakból. Ezért adtam ennek a kiállításnak a „Várok a fény”-re (Waiting for the Light) címet.

Mai bejegyzésünkben a spanyol fotóhónap, a PHotoESPAÑA 2020 programsorozat keretein belül a madridi Marlborough Galériában bemutatott kiállítás sajtóképeiből válogattunk. A galériát a képre kattintva találod.

(forrás: phe.es; news.artnet.com; elpais.com) 

Blogunkon már korábban is mutattunk be fényképező hírességeket, ezeket a posztokat itt találod:

Bryan Adams, zenész
Dennis Hopper, színész
Leonard Nimoy, színész
Karl Lagerfeld, divattervező
Jessica Lange, színésznő
Jeff Bridges, színész
Lenny Kravitz, zenész