Előadásomban arra keresem a választ, miért és hogyan keltek útra a húszas-harmincas években kivándorló magyar fotográfusok. Hogyan kapcsolódtak egymáshoz, hogyan hatottak egymásra? Leírható-e távolodásuk a lépcsőzetes és a láncmigráció fogalmaival; mit jelenthetett számukra Berlin 1930-ban? Párizs 1934-ben? És mit adhatott Hollandia, Anglia vagy Amerika? Az előadás második részében áttekintjük, milyen közös tapasztalatok formálták a magyar emigránsokat – köztük Besnyő Évát – vándorlásuk idején. Milyen a korabeli képes sajtó, amelynek dolgoznak? Milyen fotográfiai nyelveket sajátíthatnak el, milyen kiállításokon és fórumokon jelenhetnek meg? Miközben a megélhetésért küzdenek, inspirálják, segítik, figyelemmel kísérik, formálják-e egymást? A legendákon és a visszaemlékezéseken túl milyen egykorú források állnak rendelkezésünkre kapcsolati hálójuk felfejtésére? - olvashatjuk Fisli Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum történész-muzeológusának gondolatait a Fotóhónap rendezvénysorozat keretében megrendezett előadásával kapcsolatban. 

Fotó: Besnyő Éva: Napozók, 1931, Berlin, Wannsee, Maria Austria Intézet, Amszterdam jóvoltából 

A Személyes távolság - Besnyő Éva fotográfiái című kiállítás kísérőprogramjaként tervezett eseményt a járványhelyzetre való tekintettel online közvetítették a Kassák Múzeumból, és mai bejegyzésünkben ezt mutatjuk meg Nektek.