Birtalan Zsolt Artphoto Galériában megrendezett kiállításának időzítésében is közvetlenül reflektál a koronavírus járvány által előidézett sajátos és különleges művész-lét állapotra, mely az alkotás lehetőségeinek, a személyes helyzetnek és a tematikus reflexiónak sajátos keveréke. A járvány és a kényszerű elzárás és távolságtartás miatt felerősödő napló műfaj itt a mindig alkotni kész fotográfus képes „bejegyzéseiben” elevenedik meg. A 40 kép, mely az Artphoto Galériában került először bemutatásra, különleges korpusz a talán túlzás nélkül az egész emberiséget próbára tevő helyzet egyedi és művészi megközelítésére. 

A karantén időszakában újabb tapasztalatokat szerezhetünk magunkról, a külvilághoz, másokhoz való viszonyunkról. Az összezártság, a monotonitás egyfajta meditatív állapotot is a felszínre hozhat. Érzékeink kiélesednek, minden más megvilágításba kerülhet. Naplót, ez esetben vizuális naplót vezettem negyven napon át, napi egy-egy bejegyzéssel.”(Birtalan Zsolt)

„Utazni sokfelé és sokféleképpen lehet. Fiatalon valószínűleg feleannyit sem láttam volna, mint felnőtt koromban. Lévén, hogy a látásnak az értés az előfeltétele; azt észleljük, amire ki vagyunk élesedve. Különben csak felületek mutatkoznak; a többé vagy kevésbé egzotikus életmozi képei. Az utazó első benyomásainak foglya. Ez helyzetéből elkerülhetetlenül adódik, és még a hivatásos utazók esetében sincs másként. Alighanem ez a tapasztalat képezi az elsődleges indítékát annak, hogy lejegyezzük, mi tűnt fel utazás közben, mi esett meg velünk, és az írás során megkíséreljük a tájak, találkozások és történések megértését.” (Tillmann, J. A)

A karantén szó eredetileg a 14. századi Quaranta giorni olasz kifejezésből ered, ami negyven napot jelent, a hajók és a hajózó személyzet 40 napos elszigeteltségét jelentette, mielőtt beléptek volna a velencei kikötőbe, ugyanis ennyi idő alatt kiderült, van-e ragályos beteg a hajón.
A karanténban levőket megfigyelik, ha szükségessé válik, akkor orvosi kezelésben részesítik a gyógyulásukig vagy a tünetmentességükig. A hivatalos eljárásrend szerint az elkülönítetteknek a lappangási idő leteltéig, kötelezően a zárt karanténban kell maradniuk. Előfordul, hogy a karantén egy adott földrajzi területre terjed ki, például településekre vagy akár egy országra. Manapság egy-egy járványveszély kialakulásakor a társadalmi távolodás, közösségi távolságtartás (social distancing) célja a fertőző betegség terjedésének megakadályozása vagy lelassítása. Az államok stratégiája az új járványok kitörésekor a társadalmi kapcsolatok csökkentése a fertőzést hordozó személyek és a nem fertőzött személyek közötti kapcsolat valószínűségének minimalizálása érdekében. Ennek egyik eszköze a karantén, ami lehet önkéntes elkülönülés, de lehet hagyományos, hatósági kényszerrel és szabályzókkal történő kényszerintézkedések sorozata is.
Az önkéntes karantén azt jelenti, hogy ember önként aláveti magát a karantén szabályainak. Nem megy el munkába, és boltba is csak ha muszáj. Vagy az otthon felhalmozott készleteit fogyasztja, vagy házhoz rendel. Nem fogad vendégeket, minimálisan érintkezik a külvilággal.
A karantén időszakában azonban újabb tapasztalatokat szerezhetünk magunkról, a külvilághoz, másokhoz való viszonyunkról. Az összezártság, a monotonitás egyfajta meditatív állapotot is a felszínre hozhat. Érzékeink kiélesednek, minden más fénytörésbe kerülhet. Megpróbálhatjuk, hogy a legjobbat hozzuk ebből a nagyon nehéz helyzetből, kelet-európaiként az ilyesmiben mindenkinek nagy gyakorlata van.
Esterházy Péter régebben sokat idézett sora - "Középeurópaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény.” nagyon is aktuálissá vált március óta.

Mivel a járványügyi intézkedésekkel összhangban a Fotóhónap rendezvénysorozat keretében megrendezett kiállítás sajnos bezárt, így Birtalan Zsolt engedélyével most a Mai Manó Ház Blog olvasói is megismerhetik a 40 nap (karantén képek) című tárlat munkáit. 

(forrás: fotohonap.hu; artphoto.hu)