Első időkben nagyon szerettem a World Press kiállításokat. Izgalmasnak tartottam, hogy fotográfusok a világ minden tájáról mutatnak meg életeket. Legyen az jó vagy rossz élet. Most már minden fotóval kapcsolatos kiállítást kedvelek. Érdekes dolog más világokba elmerülni. – írta a nekünk küldött levelében Sebestyén László képszerkesztő, fotóriporter, aki egy igazán különleges módot választott arra, hogy megörökítse Budapestet. Sebestyén képei egy camera obscurával készültek.

Létezik egy természeti jelenség, amely olyan, fénytől elzárt terekben alakulhat ki a leginkább tanulmányozható formájában, ahová a külvilág fénye csak egy vagy esetleg több, de jól elkülönült nyíláson, lyukon érkezhet csak be. A jelenség lényege az, hogy a nyílással szemközti felületen, a külvilágból érkező fénynyalábok a külvilág fordított állású és tükörfordított képét jelenítik meg. Ez az egyszerű természeti jelenség, pontosabban annak modellezett, majd eszközzé alakított formája az emberek gondolkodására, vizuális kultúrájára jelentős hatással volt. A már i.e. 400 körül leírt (Mo Ti kínai filozófus-matematikus) jelenséget az emberiség kultúrtörténetének jelentős alakjai figyelték meg, írták le (Arisztotelész), modellezték (Leonardo) eszközzé fejlesztették (Giovanni della Porta, Girolamo Cardan) vagy éppen nevet adtak neki (Kepler). De a camera obscura, melyet talán legtöbbször a fényképezőgép őseként emlegetnek, a digitális képalkotás korszakában is jelen van, sőt egyszerűségéből adódóan a jelenkor emberét is felfedezésre, gondolkodásra, elmélyülésre, kreatív alkotómunkára ösztönzi.

A lyukkamera alapesetben a létező legegyszerűbb leképező rendszer, mert mindössze egy dobozból áll, amelynek az egyik oldalán lyuk van, a vele szemben lévő oldalon pedig valamilyen fényre érzékeny anyag. Használhatjuk ezt az eszközt fényképezésre, de pusztán a minket körülvevő világ szemlélésére is. Akit megragadott egy camera obscurában látott kép, tegyen kísérletet, fúrja át a kiürült teásdobozát (szerintem legjobb az Earl Grey), ragassza körbe fekete szigetelőszalaggal a nagymama kalaposdobozát, vagy találjon ki bármit… mert mindennel, de tényleg bármivel lehet kiváló képeket készíteni. – olvashatjuk a Mai Manó Ház Camera Obscura - Kortárs sötét szobák című kiadványában Kincses Károly előszavát.

Sebestyén László ezzel a tecnikával készíti képeit, melyről így írt: 

„Az itt látható képek camera obscurával készültek roll filmre. Egy-egy kép három felvételből áll és így kb. 180 fokos látószög lesz a végére. Az átfedések a forgatás miatt keletkeznek, vagyis keveredik a panorámafotó, a multiexpo és a camera obscura hármasa. Ebből lesznek ezek a furcsa képek, amik kicsit megváltoztatják a valóságot, és talán az idő mögé tudunk nézni.”

Fotó: Sebestyén László: Kőbánya 

Fotó: Sebestyén László: Pasarét 

Fotó: Sebestyén László: Óbuda 

Fotó: Sebestyén László: Bem tér 

Fotó: Sebestyén László: Moszkva tér

Sebestyén képei egy albumban is helyet kaptak, ezekből a fotókból ezen a linken találsz egy újabb válogatást.