Németh József 1911. március 5-én Budapesten, szegénysorsú józsefvárosi családba született Németh Márton és Blaskó Berta harmadik gyermekeként. A Tavaszmező utcai gimnáziumban kezdte a középiskolát, de a gimnáziumi tantárgyak helyett inkább a mozgó, működő szerkezetek, a műszaki dolgok érdekelték. Tizenegy éves korában kezdett fényképezni, majd 1926-ban kapta bátyjától első fényképezőgépét, egy 6,5x9 centiméteres üveglemezre dolgozó, dupla kihuzatos Voigtländer gépet. Két év múlva egy 6x9-es rollfilmes Kodakra váltott. Később, az 1930-as években egyre újabb és újabb fényképezőgépek jelentek meg. Miután Németh sok típust kipróbált közülük, végül megbízhatósága és pontossága miatt az 1925-ben piacra került kisfilmes gépet, a Leicát választotta. „Akkoriban tisztán amatőr alapon, teljesen tudatlanul, laikus módon kezdtem fényképezni. Főként a kíváncsiság hajtott.” – emlékezett indulására.
Tizenöt-tizenhat éves diákként főként aktokat fényképezett, – mint mondta – „nagyon kíváncsi voltam, hogy néz ki egy nő ’eredetiben’.” Sevcsik Jenő szakkönyveiből, német szaklapokból és könyvekből tájékozódott és nyert inspirációt, de főként saját tapasztalatokból okulva, kísérletezett és készítette különböző témájú felvételeit. Nem volt tagja a fotóamatőrök egyesületének, önmagát képezve, ismereteit gazdagítva sajátította el a fényképezés technikai fortélyait.
Németh József a legtöbb elismerést a női test szépségét megfogalmazó aktfotóival aratta, a műfaj egyik legeredetibb megújítója volt. Elegáns szépségű, finom zárkózottságú, olykor hűvösen tartózkodó aktjai többnyire erotikától mentes, bensőséges, olykor melankóliába hajló, visszafogott, lírai hangulatot sugallnak.
„Legkedvesebb területem az aktfényképezés. Ez fiatalkorom óta változatlan. Ezt tartom a legnehezebbnek. – vallotta. … Aktfotóimon a test szépségét és a mozdulat harmóniáját örökítettem meg. – mondta. … Művészien, szépen visszaadni a női test harmóniáját úgy, hogy az vizuálisan is élményt nyújtson, és ne tévedjen a naturalizmus vagy a pornográfia területére. … A témát igyekeztem olyan szublimáltan megjeleníteni, amennyire csak lehet.”
E cél érdekében minden felvétele alaposan megfontolt, megszerkesztett, tudatosan megtervezett. Aktfotóinak általában jellemzője a statikusság, a kiegyensúlyozottság. Csillogó fényhatások helyett inkább a szórt világítást, a szürke tónusok leheletfinom, gazdag átmeneteit kedvelte. Korai aktképein természeti környezetben, vízparton, fürdés közben, vagy szobrász-műteremben pihenve mintegy indokot keresett a ruhátlan test bemutatására. Már az 1930-as években készült tájképei, s szabadtéri aktképei kapcsán is a szürke, ezüstös tónusok, a ködös hangulatok specialistájaként emlegették. Később egyre inkább elhagyta a környezet megjelenítését, sőt, a térhatás érzékeltetését is. A fénnyel való stilizálás számos változatát alkalmazta, és a test finoman plasztikus, szoborszerű tömörségére koncentrált. A dokumentáló fényképszerűségen való túllépéssel az esztétikum minél teljesebb visszaadására törekedett, a test szépségét a lényegre törő formakultúra tökéletességével érzékeltette. (RészletekTőry Klára Németh Józsefről írt életrajzából)
A képeket a szerző lányának írásos engedélyével mutathatjuk be a Mai Manó Ház Blogon, amit ezúton is hálásan köszönünk.
Fotó: Németh József: Tükörkép © Németh Andrea 
Fotó: Németh József: Vázlatkészítés © Németh Andrea 
Fotó: Németh József: Balansz © Németh Andrea
Egyik legismertebb aktfelvétele a high-key technikával készült Gyöngyvirágos akt, mely 47 nemzetközi kiállításon szerepelt, 42 katalógusban közölték és 12 díjat nyert.
Fotó: Németh József: Gyöngyvirágos akt © Németh Andrea
Németh József életrajzát és további képeit ezen a linken találod.
