A nemzetközileg elismert és többszörösen díjazott Juhan Kuus (1953–2015) észt származású, de Dél-Afrikában élő és dolgozó világhírű dokumentarista fotográfus volt. Munkái és fotóesszéi rendkívül nagyhatásúak abban a tekintetben, hogy képesek voltak társadalmi, politikai cselekvésre ösztönözni a bemutatott és vizsgált környezetüket.

Tizenhét évesen kezdett fotóriporterként dolgozni, és negyvenöt éves pályafutása során az ország egyik legbefolyásosabb és legradikálisabb fotográfusává nőtte ki magát. Pályafutása csúcsán, 1986 és 2000 között az 1973-ban Franciaországban alapított neves Sipa Sajtóügynökség párizsi és New York-i szerkesztőségének dél-afrikai tudósítójaként és fotóriportereként dolgozott. Munkáit többek között a Times, az Independent, a New York Times, a Paris Match és a Los Angeles Times is rendszeresen közölte. Fotográfiái az országában zajló konfliktusok harcait és brutális erőszakát örökítették meg, ami iránt a sajtó világszerte érdeklődött ezekben az években, de képei az egyszerű emberek örömeit és gondjait, mindennapi életüket és hagyományaikat, az ember és a természet kapcsolatát, valamint az uralkodó társadalmi normákat és tabukat is ábrázolják.

Így vélekedett saját, kultúrantropológus megközelítésű munkáiról: „Tükröt tartok a társadalom elé. Azt mondom a honfitársaimnak: »Ez vagytok ti minden befolyásolás nélkül, én így látlak titeket.«” Kuus egész élete során remélte, hogy munkái nem csak szülőhelyén, Dél-Afrikában, de eredeti otthonában, Észtországban is inspirálni tudják, befolyásolhatják az embereket arra, hogy dokumentarista fényképezéssel foglalkozzanak, valamint, hogy a képein keresztül bemutatott problémákra megoldást keressenek, változásokat indítsanak el.

Halála után személyes fotóarchívumát végül kívánsága szerint Észtországban őrizték meg, életművét a tallinni Juhan Kuusi Dokfoto Keskus (Juhan Kuus Dokumentarista Fotó Központ) gondozza. A Mai Manó Házban látható átfogó tárlat először hozta el a fotográfus munkásságát a magyar közönségnek.

A tárlat 2022 legfontosabb fotókiállításainak toplistájába is bekerült. 

Kuus 2015. július 12-én halt meg, miután balesetet szenvedett egy fokvárosi menedékházban, ahol addig élt.

„A londoni könyvben szereplő képek azokról az afrikai vasutasokról készültek, akiket a bíróságon fényképeztem, amikor törvény elé állították őket, mert egy gyermek fenekét belenyomták a mozdonyuk kazánjába. A gyerek bűne az volt, hogy a vasúti mellékvágányokon szétszóródott szenet szedte fel, hogy a családja fűthesse az otthonukat és főzhessenek. Azt hiszem, ez 1974-ben történt. Soha nem voltam még olyan dühös, mint azon a napon a bíróságon, miután az anyát és a gyermeket bevittem a bíróság épületének egy üres szobájába, hogy lefényképezzem ennek a szörnyű kegyetlenségnek a bizonyítékát. Ezután gondoskodtam arról, hogy lefényképezzem ezeket a szemét disznókat is, megkockáztatva, hogy megtámadnak majd. (Ami rendszeresen megtörténik a bírósági ügyekről tudósító fotográfusokkal.) Az egész emberiségről alkotott képem megváltozott azon a napon, és még mindig olyan kérdéseket teszek fel, amelyekre nem tudok választ adni. Ahogy Hollingdale fogalmazott, Nietzsche átkozottul jól ismerte fel a betegséget, de gyenge orvos volt a probléma gyógyításában, és ezeket a jelenleg fennálló problémákat talán csak két-három évszázad múlva gyógyítja meg az emberek gondolkodása, akik egymásra hagyatkoznak és túllátnak saját érdekeiken.” – írta Kuus a kiállítás egyik fontos képéről. 

A kiállítás hat legfontosabb fotóját ezen a linken lehet megtekinteni.