Lapozó rovatunk áprilisi bejegyzésének negyedik, befejező részében ma a riportfotózás és a színes fényképezés kapcsolatát járjuk körbe Henri Cartier-Bresson L’images a la sauvette /Ellesett képek/ című képes albumának segítségével. A mai bejegyzésben bemutatott részletek az 1952-ben, Párizsban kiadott könyv előszavaként jelentek meg.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Hyde Park, London, 1937.

A szín

Amikor a szerkesztésről beszéltem, csak arra a nagyon öreg konvencióra gondoltam, arra a szimbolikus színre, amely nem más, mint a fekete. A fekete és a fehér eltérése a valóságtól, elvonatkoztatás, amelyben az összes árnyalatok transzponálva jelentkeznek és eközben a választásra nyújtanak lehetőséget. A színes fényképezés sok problémát vet fel, amelyeket ma még nehéz megoldani vagy a megoldást akár csak előre látni is, mert a színes fényképezés technikája ma még bonyolult és viszonylag fejletlen. Jelenleg a színesfilm emulziók még nagyon lassúak, és így az álló témák vagy az erős mesterséges fények használatára serkentenek.
Véleményem szerint még csak a kezdet kezdetén vagyunk; szobrok és festmények megörökítésében már eljutottunk bizonyos hűségre, de amikor az élettel kerülünk szembe, itt már más a helyzet. Nem szabad azonban érdeklődésünket elveszítenünk és megvárnunk, míg kezünkbe adják az ideális filmet és vele együtt a tehetséget; tovább kell tapogatóznunk. Ma nehéz lenne megmondani, hogyan fejlődik majd a színes fotoriportázs, de az biztos, hogy a fekete-fehértől eltérő gondolkodásmódot, a témának más megközelítését teszi majd szükségessé.
A természet térben jelentkező színeinek transzponálása egy képeslap nyomtatott felületére, egész sor rendkívül bonyolult problémát vet fel. A szem sem tökéletes műszer, és a különböző fénysugárzások felfogása nem ugyanabban az időben történik, ezért egyesek azt a benyomást keltik, mintha közelednének, mások azt, mintha távolodnának; összhangba kell tehát hozni a színeket, mert a színek a természetben a tér mélységében helyezkednek el, s így más elhelyezést igényelnek a sík felületen, mely mind a festőnek, mind a fényképésznek a munkafelülete; éppen ez az, amit a témával folytatott harcban a legnehezebb ellenőrizni; ez az a probléma, amely az eleven színesfényképezésnél elsősorban felmerül.

És nem volna nehéz folytatni a nehézségek felsorolását; de az biztos, hogy az ábrázoló fényképezés fejlődése elválaszthatatlan a fényképezés technikájának fejlődésétől.

Forrás: Fényképművészeti Tájékoztató. 1959/3. 33-36. p. (Magyar Fotóművészek Szövetsége, Budapest.)

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Coney Island, New York, 1946.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Texas, USA, 1947.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Ile De La Cité, Paris, 1952.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Queen Charlotte’s Ball, London, 1959.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Blue Ridge Mountains, Virginia, 1960.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Martine's Legs, 1967.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: La Châtre, France, 1968.

Fotó: Henri Cartier-Bresson: Simigne-la-Rotonde, 1969.

Az Ellesett képek (L’images a la sauvette) című könyv előszavának korábbi részeit az alábbi linkeken éritek el: 

Henri Cartier-Bresson (1908-2004) – A riportázs

Henri Cartier-Bresson (1908-2004) – A téma

Henri Cartier-Bresson (1908-2004) – A szerkesztés

(Forrás: magnumphotos.com; moma.org, laurencemillergallery.com)