Öt híres fotográfus, aki decemberben született

2016. december 01. Mai Manó Ház

A hónap híres szülötteit bemutató sorozatunkba ezúttal a decemberben született fotóművészek közül válogattunk.

DECEMBER 02. - WILLIAM WEGMAN (1943-)

Az 1943. december 2-án született William Wegman fotó-, festő-, rajz- és videóművész Man Ray nevű kutyáját ábrázoló, meghökkentő képeivel vált népszerűvé. Munkái között számos gyermekkönyv feldolgozás is található, melynek szereplői szintén Wegman vizslái, akiket éveken keresztül fotózott. A vizslák gyakran felöltöztetve és szinte mindig beállítva pózolnak a fekete-fehér vagy színes fényképeken.
A képre kattintva Wegman világhírű kutyásportréiból találsz egy válogatást.

Fotó: William Wegman: Yellow Two Green, 2015
© William Wegman

DECEMBER 06. - ALFRED EISENSTAEDT (1898-1995)

1898. december 6-án született Dirschauban - a mai Lengyelország területén - Alfred Eisenstaedt, világhírű fotóriporter, akinek legendás fotóját ITT találod. Első fényképezőgépe egy Kodak volt, amit teljesen rendszertelenül, minden különösebb cél nélkül használt. 18 évesen behívták katonai szolgálatra a német hadseregbe, ahol súlyosan megsérült, így leszerelték. Mivel a családja tönkrement, ezért kisebb-nagyobb sikerrel egy ideig utazó ügynökként próbált meg érvényesülni. A festői fényképezésről először egy barátja mesélt neki, akinek segítségével megismerte a képkészítés technikai hátterét is. Nem sokkal később egy művészi fotóját megvásárolta a Berliner Tageblatt szerkesztője, aki rengeteg ellesett, riportszerű képet mutatott Eisenstaedtnak miközben azt javasolta, hogy próbálkozzon inkább ezzel a stílussal. E beszélgetés (és a látottak) hatására vett egy Leica 35mm-es fényképezőgépet, majd 1929. december 3-án hivatásos fényképész lett. Egy héttel később már Stockholmból a Nobel-díj átadásról tudósított. A harmincas években az AP számára készített felvételeket, majd 1935 decemberében az Egyesült Államokba költözött, ahol meglepve tapasztalta, hogy a riportfényképezés terén elért sikereiért milyen sokra becsülik. Eisenstaedt egyike volt az első fényképészeknek, akik a 25 milliós olvasótáborral rendelkező LIFE magazin fotóriportereinek táborát erősítették és pályafutása alatt több mint 90 fotója került az újság címlapjára.
Blogunkon Eisenstaedt több sorozatát is bemutattuk már (gyerekek a bábszínházban, búcsúzkodó szerelmesek, mikulásképző iskola), de a képre kattintva egy kevésbé ismert - a long islandi Pilgrim State Hospital (állami kórház) elmegyógyintézetben készült - sorozatát találod.

Fotó: Alfred Eisenstaedt: A man standing in the lumberyard of Seattle Cedar Lumber Manufacturing, 1939
© Time & Life Pictures/Getty Images

DECEMBER 17. - VADAS ERNŐ (1899-1962)

Vadas Ernő fényképész, fotóművész, a két háború közti időszak egyik legnagyobb hatású fotósa 1899. december 17-én született Nagykanizsán. Érettségi után banktisztviselőként dolgozott, a fényképezéssel csak hobbiból foglalkozott. 1918-ban készítette első fényképeit a szüleitől kapott kis fényképezőgéppel. 1925-ben elküldte képeit bírálatra a Színházi Életnek, és a laptól biztató visszajelzést kapott. 1927-től már a magyar fotóművészet egyik megújítójaként ismert Balogh Rudolf segítségével sajátította el a szakma csínját-bínját. A jó szemű, tehetséges fotográfus 1931-ben külföldön is nevet szerzett, a svájci Camera című folyóirat által rendezett pályázaton Libák című képéért neki ítélték az ezer aranyfrankkal járó első díjat. A két háború közti időszak egyik legsikeresebb, és talán legnagyobb hatású fotósává vált. Jól komponált, idillikus, romantikus képeit merész fény-árnyék hatások, ellenfény, lendület jellemezte. Fotói neves külföldi lapokban, többek között a Geographic Magazine-ban, a Vanity Fairben, a Harpers Bazaarban és az Illustrated London Newsban is megjelentek. 1938-ban az American Annual Photography toplistáján 13424 fotográfus közül az igen előkelő ötödik helyre sorolták. 1959-ben Ménesterelés című képéért a magyar fotósok közül másodikként kapott díjat a World Press Photo-pályázaton.
A képre kattintva Vadas Ernő további képeit találod.

Fotó: Vadas Ernő: Vasváros, Ózd, 1954
© Vadas Ernő/MTI

DECEMBER 18. - BETTINA RHEIMS (1952-)

Az 1952. december 18-án Párizsban született Bettina Rheims 1978 óta készíti fotóit, ezt megelőzően manöken és újságíró volt, de foglalkozott műtárgy kereskedelemmel is. 1980-ban a párizsi Pompidou Központban is bemutatott, Pigalle amatőr művészeiről és akrobatáiról készült sztriptíz-sorozatával szerzett magának fotóművészként is nemzetközi hírnevet. Ezt követően a meztelen női testről készített tanulmányokat, gondosan megválasztva a képek legkisebb részleteit és a helyzeteket. 1982-ben kezdte el "portrésorozatát" kitömött állatokról, amelyet nem sokkal később Párizsban és New Yorkban állítottak ki. 1989-től fényképezte a Modern Szeretők című portrésorozatát, amelyhez pszichológiai értelemben vett hermafrodita tinédzserek álltak modellt. A képeken a felületeket eltüntetve, a szürkével játszva örökítette meg azokat a pillanatokat, amelyben ezek az emberek egyszerre válnak férfiakká és nőkké. Bettina Rheims művei elsősorban személyes indíttatásúak, ugyanakkor megrendelésre is dolgozik: rendszeresen készít reklám- és divatfotókat a legnagyobb magazinoknak. 1994-ben Párizs város fotográfiai nagydíját nyerte el.
A képre kattintva a fotográfusnő Zárt szoba című aktsorozatát mutatjuk meg.

DECEMBER 30. - W. EUGENE SMITH (1918-1978)

Az 1918. december 30-án született W. Eugene Smith azon riporterek közé tartozik, akik tevékenységükkel hozzájárultak a hétköznapi ember hősies helytállásáról szóló nagy elbeszélés vizuális megjelenítéséhez. Sajátos munkamódszere volt, sokan Smith nevéhez kötik azt a sajátos dokumentarista irányzatot, amely a fotóesszé nevet kapta. Az 1946-ban készült ikonikus felvételének (A Walk to Paradise Garden) középpontjában két, egymás kezét fogó gyerek áll, akik az erdő sötétjéből kilépnek a fényben úszó tisztásra. Smith nem tudhatta, hogy képe évtizedekkel később inkább szimbolizálta a dokumentarista fényképezés búcsúját a humanizmus eszméjétől, sem mint a jövő emberének egy derűsebb korszak eljövetelébe vetett reményét.
Bár a háború alatt és néhány évig még azt követően is a Life magazinnak dolgozott, kapcsolata a szerkesztőivel nem volt felhőtlen. 1955-ben a Magnum ügynökséghez került, ami megadta neki a lehetőséget, hogy akár évekig is hosszasan és elmélyülten dolgozzon egy-egy sorozatán. W. Eugene Smith azon fotóriporterek közé tartozott, akik a kisfilmes kamera (35 mm-es Leica) használata mellett is törekedtek a minél tökéletesebb képi minőségre, legyen szó élességről, tónusgazdagságról és éles kontrasztviszonyokról. Mindemellett kifejezetten jól használta a nagy érzékenységű kis formátumú filmeknél fellépő erős szemcsézettséget, az erős kontrasztokkal pedig kifejezetten drámai hangvételt kölcsönzött legtöbb felvételének. - írta Pfisztner Gábor a Mai Manó Házban 2013-ban bemutatott W. Eugene Smith képek kísérőszövegében.
A képre kattintva Smith Japánban készült megrázó sorozatának képeit találod, mely a Minamata-öbölben történt higanyszennyezés súlyos következményeit dokumentálta.