Gyakran kerül elő hivatalos és magánbeszélgetések során a magyar fotográfia világhíres volta, dicső múltja, meghatározó szerepe. Elhangzanak nagy lózungok, frázisok pufognak, de sem az, aki mondja, sem, aki hallja, nem tud igazán sokat a Brassaï-Capa-Kertész-Moholy-Munkácsi körön kívüli magyarokról. Nagyothallók párbeszéde zajlik. Pedig az 1848-49-es forradalomtól és szabadságharctól kezdve, a huszadik század eleji népvándorláson át, folytatva a Trianon utáni nagy emigrációs hullámmal, a második világháborút, majd 1956-ot követő kivándorlásokkal félezret meghaladó számú magyar fotográfus került külföldre, dolgozott ott, szerzett több-kevesebb dicsőséget magának, a magyar fényképezésnek.
A huszadik század fényképezéstörténete nem írható meg a magyar vagy magyar származású fotográfusok nevének említése nélkül. Fotográfiai tudásukat, látásmódjukat, világhoz való viszonyukat Magyarországon töltött éveikben alapozták meg, de valamennyien külföldön lettek elismertek vagy világhírűek - írta Kincses Károly a Fotográfusok Made in Hungary című katalógus szerzője.
A Mai Manó Ház I. és II. emeleti kiállítóterei 1999. március 18-án nyíltak meg. Az első, emeleti kiállítás a Ház egyik alapítójának Kincses Károly ötlete alapján valósult meg. Az "Aki elment, aki maradt - Fotográfusok Made in Hungary" című kiállítást - mely 1999. április 05-ig volt látogatható - Nádas Péter, író-fotográfus nyitotta meg. Kincses Károly engedélyével 2017-ben egy új rovattal bővül a Mai Manó Ház Blog, ahol magyar származású, de nem hazánkban alkotó, híres fotográfusokat mutatunk be.
Ma Aigner László képeiből válogattunk.
Fotó: Lucien Aigner: Budapest, 1937 körül © The International Center of Photography
Aigner László (Lucien Aigner) (Érsekújvár, /Nyitra vm./, 1901. szeptember 14. - Waltham, /Mass. USA/ 1999. március 29.) fotóriporter, fényképész, újságíró. Első fényképét 1910-ben készítette egy Brownie boxgéppel. A Trianon által elcsatolt területen gyerekeskedett, Berlinben színházi tanulmányokat folytatott, segédoperatőr volt Lóránt István mellett, majd 1924-ben Budapesten jogi doktorátust szerzett. Ennek ellenére 1925-ben újságíró, később fotóriporter lett. Képei a Pesti Napló képes Mellékletében illetve a Színházi Életben jelentek meg. 1926-tól Párizsban élt, James Abbe amerikai fényképész asszisztense két évig, közben 1927-től 1939-ig az Est Lapok párizsi tudósítójaként is részesült egy kis honi apanázsban.
1928-tól 1939-ig a London General Press párizsi tudósítója. Képei ezek mellett olyan nagy francia, német és angol képes magazinokban jelentek meg, mint a Vu, a L’Illustration, a Miroir du Monde, a Münchener Illustrierte Presse, majd a Weekly Illustrated, a Lilliput, a Picture Post. Utóbbi lapok képszerkesztője Stefan Loránt, azaz Lóránt István, akivel haláláig jó barátságban maradt. Specialitása volt a politikai riportázs, egyszerű felszereléssel, a technikai bravúrok mellőzésével, hétköznapi stílusban fényképezte még a hírességeket is, ezzel szerzett magának ismertséget.
1936-ban az USA-ba utazott, hogy tudósítson Roosevelt elnökválasztási kampányáról. Szerződése volt a Life magazinnal. 1939-ben végleg az Egyesült Államokba költözött, New Yorkban élt fotóriporterként. 1939-1948 között freelance tudósító, fotóesszéket és képes cikkeket készített. A Time, a Newsweek, a The Christian, a Science Monitor, a New York Times, a Look, a Click, a The Grade Teacher, a Coronet, a Pageant mellett lapok tucatjai közölték képeit. 1947-től nyolc éven keresztül a Voice of America (Amerika Hangja) rádióadó bemondója, szerkesztője, idegennyelvű műsorainak gyártási igazgatója. 1954-től Great-Barringtonban, Massachusetts államban lakott, 10 percnyi autózásra Loránt lenoxi házához. Portréműtermet tartott fenn a városban és 1977-ig folytatta a sajtófotózást is.
1970-től kezdődően a George Eastman House munkatársai dolgozták fel hatalmas archívumát, mintegy 100.000 negatívját. Ennek eredményeképpen 1996-ban képeiből, negatívjaiból, dokumentumaiból, személyes tárgyaiból és gépeiből Lucien Aigner Múzeum és alapítvány alakult lakóhelyén, a volt műtermében. 1977-ben bezárta műtermét és egy második ösztöndíj segítségével elkezdte katalogizálni a gyűjteményét, közben folyamatosan rendezte kiállításait, előadásokat tartott. 99-ik évében érte utol a halál. (Kincses Károly)
Fotó: Lucien Aigner: Luxembourg kert, Párizs, 1934 © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Manhattan, 1939 körül © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Hitler a IV. téli olimpián, Garmisch-Partenkirchen, 1936 © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Winston Churchill, London, 1935 © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Monte Carlo, 1936 körül © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Párizs, 1930 © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Le Touquet, Párizs, 1933 © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Brit munkások teaszünete, Párizs, 1937 © The International Center of Photography
Fotó: Lucien Aigner: Albert Einstein, Princeton, 1940 © The International Center of Photography
(forrás: icp.org)
A Fotográfusok Made in Hungary sorozatunk első részét itt találod:
Almásy Pál/Paul Almásy (1906-2003)
