Lapozó rovatunk áprilisi bejegyzésének harmadik részében ma a képszerkesztés fogalmát járjuk körbe Henri Cartier- Bresson L’images a la sauvette /Ellesett képek/ című képes albumának segítségével. A mai bejegyzésben bemutatott részletek – melyek a képszerkesztésre fókuszálnak - az 1952-ben, Párizsban kiadott könyv előszavaként jelentek meg.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Hyères,France, 1932.
Hogy a tartalom teljes erővel kifejezésre jusson, szigorúan meg kell határoznunk a formai kapcsolatokat. Gépünket a térben a témához igazodva kell elhelyeznünk. Itt kezdődik a szerkesztés nagy birodalma. A fényképezés számomra a felületek, vonalak és tartalmak ritmusának felismerése a valóságban; a szem felszabdalja a témát és a gépnek nincs más dolga, minthogy teljesítse hivatását, rögzítse a filmtekercsen a szem döntését. A fényképet egyszerre teljes egészében nézzük, mint a festményt; a szerkezet látható elemek organikus összehangolása, azonos időben jelentkező koalíciója. De ok nélkül nem szerkesztünk, vagyis határozott célunkat valósítjuk meg és nem választhatjuk el az alapot jelentő célt a formától. A fényképezésben újszerű plasztika érvényesül, a pillanatnyi vonalak jelentőségét ismerjük fel; mozgás közben, az élet folytatását szinte előre megérezve dolgozunk, és a fényképpel a kifejező egyensúlyt kell a mozgásban megragadnunk.
Szemünk állandóan mérlegel, ítél. Módosítjuk a perspektívát térdünk enyhe meghajlításával, vonalakat hozunk egymással kapcsolatba fejünknek milliméternyi elfordításával, de mindezt csak a reflex gyorsaságával tehetjük és ezzel szerencsére elkerüljük azt, hogy „művészetet” próbáljunk „csinálni”. A szerkesztést majdnem egy időben végezzük a zár kioldásával és miközben gépünket távolabb vagy közelebb visszük a tárgyhoz, megrajzoljuk a részletet, alárendeljük magunkat vagy rabszolgájává válunk.
Néha az is előfordul, hogy elégedetlenül megmerevedünk, várjuk, hogy történjék valami, de minden elcsendesedik és nem lesz belőle fénykép. Máskor viszont arra jön valaki, követjük az útját a kereső keretében, várunk, várunk… majd megnyomjuk a zárat és azzal az érzéssel megyünk tovább, hogy van valami a tarsolyunkban.
Forrás: Fényképművészeti Tájékoztató. 1959/3. 33-36. p. (Magyar Fotóművészek Szövetsége, Budapest.)
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Spain, 1933.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Manhattan, Downtown, New York, 1947.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Boston, 1947.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: New York, 1947.
Fotó: Henri Cartier-Bresson, Paris, 1959.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Near Rennes, France, 1960.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: San Francisco, 1960.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Alberto Giacometti, Alesia Street, 1961.
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Brie, France, 1968.
(Forrás: magnumphotos.com; moma.org, laurencemillergallery.com)
Az előszó befejező részét ITT, a korábbi részeket pedig ITT és ITT találjátok.
