Az 1959-ben született holland fotográfusnő, Rineke Dijkstra a manipuláció sajátos formáját alkalmazza portréiban. Egyik legismertebb sorozatában tengerparton álló kamaszok a főszereplők ( Beach-portraits 1992-96), akiket a világ különböző tájain nyert meg kamerájának (USA; Long Islands, Horvátország, Ukrajna, Belgium, Lengyelország). Félszeg és esetlen fürdőruhás fiatalok állnak - egyedül vagy kiscsoportban - a parton, mögöttük semleges háttérként a tenger. A fotóknak azonban van egy kevésbé idillikus értelmezése is. Dijkstra, portréi készítésekor egy félig tudatos, félig ösztönös, olykor pózolt szerepre ösztönzi kiválasztottjait. Fontos momentum az is, hogy kiválasztja őket, utasításokat ad, "közelebb kerül hozzájuk" és nem egyszerűen csak lekapja őket.
A portfólió megtekintéséhez katt a képre!
Dijkstra sorozatai a frontális ábrázolás képi és pszichológiai tradícióit elevenítik fel. A kamerába néző arc ikonszerű, frontális beállítása az ünnepélyesség és a nyíltság attribútuma, ugyanakkor kitárulkozás, feltárulkozás, levetkőzés is, melyet a fürdő-ruhás tengerparti kamaszok vagy a meztelen anyák még inkább hangsúlyoznak. A frontalitás tudatosságot, valamint kölcsönös részvételt és együttműködést is feltételez a fotós és tárgya között. A centrális elrendezés az előtér és a háttér közötti fizikai izolációt is hangsúlyozza, a semleges háttértől (legyen az tenger, vagy más esetekben üres, fehér fal) élesen különválik az előtérben elhelyezkedő alak. Ez a díszletszerű háttér - pl. a tenger-portrék esetében - olyan művi hatást kölcsönöz a képeknek, mintha nem is a szabadban, hanem műteremben készültek volna és a háttér a régi filmek trükkfelvételeihez hasonlóan csak oda lenne montírozva. (
forrás)
