Német nyelvterületen a bécsi Camera Club fotósai voltak a festői technika legfőbb hívei. Heinrich Kühn (1866-1944) nemcsak képeivel, írásaival propagálta a nemes eljárásokat, hanem a festői technikák, lágyító eszközök továbbfejlesztésén is dolgozott. Még portréit is többnyire erősen lágyította.
Fotó: Heinrich Kühn: Study In Sunlight, 1906
Hans Watzek (1848-1903), Hugo Henneberg (1863-1918) és a Hofmeister testvérek (Oscar:1871-1937, Theodor:1868-1943) a kortársak munkáinál tartalmilag is izgalmasabb képeiken mérsékeltebben alkalmazták a festői technikát. Tájképeik finom formai alakításukkal és bensőséges líraiságukkal, emberábrázolásaik életszerűségűkkel, elevenségükkel tűntek ki. Hofmeisterék anyagában a vadromantikus képek mellett megtalálhatók a fényképi látásmód felé nyitást képviselő, meglepően modern hatású látványok, mint a csónakok vízben tükröződő villódzását anyagszerűen ábrázoló "Garda tó," vagy a monumentálisan egyszerű "Hazatérés", két munkából megtérő, megfáradt paraszt ember horizont fölé magasodó, görnyedt sziluettje, mely már-már a szociofotók hangvételét idézi fel.
Fotó: Theodor and Oskar Hofmeister: Ernte, 1899
Fotó: Theodor and Oskar Hofmeister: Im Hafen, 1897
A német fényképészek legjobbjai csak egyes témákban, többnyire zsánerjelenetekben éltek a nemes eljárásokkal, tájképeiken kevésbé, portréikon alig jelentkezett a formát, rajzot elködösítő festőies technika. Jelszavuk, a "Bildmassige Photographie" (képszerű fotográfia) az eltérő stílusbeli felfogások összeegyeztetésére törekedett. Otto Erhardt tájképeiben, finom, világos tónusú virágcsendéleteiben megőrizte a tónusok részletességét, ezek inkább csak szemléletükben, mint technikájukban festőiek. Portréi éles rajzúak, karakterisztikusak, de jelenetes képein tág teret engedett a festőiségnek. Különösen a német portréfényképészek munkásságában győzte le a realista szemlélet a festői modort.
Fotó: Otto Erhardt: Arenshooper Düne, 1908
Az angolok közt, a festészetutánzást kezdeményező Linked Ring soraiban is akadtak fotósok, mint J. Craig Annan (1829-1887) és Frederick H. Evans (1853-1945), akik Keighley-vel ellentétben kerülték a festőies túlzásokat, a képbe való manuális beavatkozást. A nemes eljárásokkal dolgozó Walter Benington ködös-párás városképein pedig a festőiek témaválasztásával merészen szembeforduló motívumok, például ipari tájak, munkajelenetek láthatók.
Fotó: J. Craig Annan: Dame in Weiss, 1897
Fotó: Frederick H. Evans: Ancient crypt cellars in Provins, 1910
Fotó: Walter Benington: Amongst the Housetops, c. 1905
(forrás: photoseed.com)
Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez
