Az erdő fái nem foglalkoznak azzal a zajos, fullasztó, városi léttel, amiben mi, emberek próbálunk meg élni, sőt, gyakran túlélni. A fák teszik a dolgukat, azt, amit egy felsőbb energia egykor szelíden beléjük kódolt. Folyamatosan és szinte észrevétlenül mozgásban vannak, változnak, lélegeznek. Mialatt az ember által alkotott világban mindennapos a kilátástalan hajsza, az elidegenedés, a háború és az állandósulni látszó pénzügyi, gazdasági válság, itt, a fák között mindez távolinak tűnik. Ez a messzi, ősi nyugalom mindent magába foglal és csendesen körülöleli azt, aki ide belép. A csendet keresem én is ezeken a helyeken. A csendet, ami elűzi belőlem a kósza zajokat és segít újra összerakni a széthullott darabjaimat. Keresem a végtelent és keresem a kezdeteket. A saját kezdeteimet. Keresem az érintetlent, az időtlent. Ha a fák területére lépek, akkor átadhatom magam ennek a nyugodt keresésnek, és egy időre lemondhatok az ember alkotta világról. Ilyenkor hirtelen létrejön körülöttem egy új tér. A vágyott, végtelen tér. Ekkor kezdhetek el igazán lélegezni, és úgy érzem, együtt lélegzem a fákkal. Közben mintha a fák figyelnének rám és évmilliós bölcsességgel hallgatnák a szótlanságomat. Egy eltűnő világ néma tanúi ők. Folyamatosan keresem őket, a természet kapuit, hogy aztán nyugodtabban térhessek vissza oda, ahonnan újra és újra ide menekülhetek. (Kovalovszky Dániel)
Fotó: Kovalovszky Dániel: Táncoló Erdő, Lengyelország 2012.
A kiállításról melyet 2012 decemberében Pozsonyban, a Fotóhónap (Mesiac Fotografie) programsorozat keretében is bemutattunk ITT olvashattok.
Fotó: Kovalovszky Dániel: Zöld Csend, Soroksár, Magyarország 2011.
Fotó: Kovalovszky Dániel: Halott Fenyő, Pilis, Magyarország 2011.
Fotó: Kovalovszky Dániel: Bíbor Bozót, Pákozd, Magyarország 2012
Fotó: Kovalovszky Dániel: Zöld csend sorozat, 2012
Fotó: Kovalovszky Dániel: Medvehagyma virágzás, Magyarország, 2012
Fotó: Kovalovszky Dániel: Fagyott Virágok, Monor, Magyarország 2012
A világ legelső éjszaka készült természetfotóját ITT találjátok.
