Az emberábrázolás új útjait járta a műtermi fényképész August Sander is, de ő egészen más eszközökkel jellemzett, mint Lerski, nem az egyes személyiség sokrétű lelkivilágát, hanem a társadalmi típust kereste névtelen megrendelőit ábrázolva. „A XX. század emberei” címmel 2500 arcképet magában foglaló, 45 kötetes sorozatot tervezett, melyből csak az „Antlitz der Zeit” (A korszak arculata) kötet 69 képe jelenhetett meg. A társadalmi mondanivalót hordozó, őszinte, kendőzetlen portrékat bemutató albumot a rövidesen hatalomra került náci kultúrpolitika elkoboztatta, és a nyomdai kliséket megsemmisítették. Alfred Döblin a kötet bevezetőjében világított rá arra, hogy a korabeli német társadalom legfontosabb típusait felsorakoztató portrék miért válthatták ki a diktatórikus hatalom erőszakos intézkedését: „E képek az elmúlt harminc esztendő kultúrtörténetének, sőt, szociológiájának beszédes bizonyítékai. Szociológia, amelyet nem szavakba foglaltak, hanem fényképeken elevenítettek meg. A fotográfus azonban nemcsak a szemét, de az eszét is használta...Valamennyien, így együtt, az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődését tükrözik…Emberek, akiket megszokott környezetükben, természetes fényviszonyok, munkájuk közepette, osztályuk ideológiáját kifejezve örökített meg a fotográfus.”
Fotó: August Sander, Middle Class Children, 1925 © Die Photographische Sammlung/SK Stiftung Kultur – August Sander Archiv, Köln
Sander Németország szociális struktúrájának keresztmetszetét akarta nyújtani, a legkülönbözőbb hivatású és állású embereket örökített meg életközeli ábrázolásaiban. Valamennyi modell egy-egy társadalmi réteget, csoportot, foglalkozást tipizál. Minden divattól, konvenciótól tudatosan távol tartotta magát. Az egész figurát bevonta a bemutatásba, a hangsúly a jellegzetes testtartásra irányult, mert ez szerinte épp oly jellemző az egyénre, mint az arckifejezés. Ritkábban fényképezte környezetükben, attribútumok segítségével, hivatásuk gyakorlása közben a különböző foglalkozású embereket. Többnyire inkább semleges háttér előtt, szemből, nyugodt tartásban mutatta be őket, ahogy ünnepélyesen álltak a fényképezőgép elé, és önmagukról alkotott titkos elképzeléseiket igyekeztek pózaikban megvalósítani.
Fotó: August Sander: Bricklayer 1928 © Die Photographische Sammlung/SK Stiftung Kultur - August Sander Archiv, Cologne; DACS, London, 2013.
Fotó: August Sander: A tetőfedő mester, 1930 © Die Photographische Sammlung/SK Stiftung Kultur - August Sander Archiv, Cologne; DACS, London, 2013.
Sander rendkívüli éleslátással és kérlelhetetlenséggel jellemzett. A tipizálás eszközével tartott tükörképet minden rangú és osztályhelyzetű ember elé. Az első világháború előtti és az azt követő évtized üres konvenciók előtt hódoló polgári társadalmának típusai, a vezető réteg képviselői és a kisemberek egyaránt megjelennek: a nyárspolgár, a szenteskedő, a militarista, a nagyiparos, a gazdag paraszt, a porosz junker, a képviselő, kézművesek, parasztok, munkások stb. Sander objektíven ábrázolta modelljeinek emberi gyarlóságait, olykor majdnem szatirikusan láttatta egyéniségüket. Mint Golo Mann írta: „a társadalom tartópilléreit rázza meg, amikor meztelenül állítja elénk és nevetségessé teszi őket.” Képei azonban nem siklottak a karikatúra területére, nem sértette az ábrázolt hiúságát és méltóságát, mert a jelenségek komikumát művészien, együttérzéssel mutatta be, kímélet és szépítés, de csúfolódás és gúny nélkül is. Minden alakja nemcsak társadalmi helyzetének, életmódjának megfelelő típus, hanem önmaga is, egyéniség.
Fotó: August Sander: Konditor, 1928 © Die Photographische Sammlung/SK Stiftung Kultur – August Sander Archiv, Köln; VG Bild-Kunst, Bonn, 2003/4
(forrás: kunstphotography.com)
Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
