Az 1801. január 20-án, Franciaországban született Hippolyte Bayardról már olvashattatok blogunkon és mivel májusban az Önarckép pályázatunkhoz kapcsolódóan a facebook oldalunkon található NAP FOTÓJA rovatunkban is az önarcképek a témánk, ezért úgy gondoltuk, hogy halálának 127. évfordulója alkalmából bemutatjuk leghíresebb munkáját, mely elkeseredésének ironikus kifejezése. Az Önarckép vízbefúltan című képet harminckilenc évesen, 1840. október 18-án készítette. 

Fotó: Hippolyte Bayard: Önarckép a műteremben, 1850 körül 

A legenda szerint Bayard már egészen fiatalon kapcsolatba került a „foto-grafikus” jelenséggel, hiszen apja, aki szenvedélyes gyümölcstermesztő volt, egyes őszibarackokra még az érés előtt ráragasztotta neve kezdőbetűjét, és mivel a napfény ott nem érte őket, azok helye fehéren maradt. André Jammes, Bayard életrajzírója szerint Bayard 1839. február elsején kezdte meg első fotográfiai kísérleteit és március 20-án sikerült először camera obscurával pozitív képet létrehoznia, majd később júniusban, húszperces expozíciós idővel már tájképeket is készített. Bayard eljárása alapjaiban hasonlított Daguerre-éhez, aki már korábban megnyerte magának a Tudományos Akadémia titkárát és elérte, hogy a francia állam életjáradékért cserébe megvásárolja (és a világnak ajándékozza) a szabadalmat. Fél évvel a dagerrotípia részletekbe menő publikálása után 1840. február 20-án hozta nyilvánosságra Bayard e sorokat: „Mindmáig azért halasztottam el a fényképezési eljárásom nyilvánosságra hozatalát, mert előzőleg a lehető legnagyobb tökéletességre törekedtem. Mivel azonban nem tudtam megakadályozni, hogy valami kiszivárogjon belőle, azt hiszem, nem szabad tovább várnom fotóművészeti törekvéseim ismertté tételével, hogy senki ne vitathassa el tőlem felfedezésem dicsőségét, és profitálhassak is a munkámból.” (forrás: Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok. Képek és történetük. 1928-1991. 2 kötet, Budapest, Taschen-Vince Kiadó, 2003)

Fotó: Hippolyte Bayard: Önarckép vízbefúltan, 1840. október 18.

Fotótörténeti és technikai albumokban e felfedezést Daguerre és Niépce nevéhez kötik, és a legnagyobb szakírók is csak néhány sorban emlékeznek meg Bayardról. Életrajzírója „félreismert feltalálónak”, Helmut Gernsheim fotótörténeti szakíró pedig „szerencsétlen feltalálónak” nevezi Bayardot, bár azt is megemlíti, hogy valóban nagyobb elismerést érdemelt volna, hiszen egyetlen találmány, eszköz sem viseli nevét, holott ő volt a felfedezője egy egyedülálló - papírt használó - közvetlen pozitív eljárásnak és a világ legelső férfi aktfotóját is a személyéhez köti. (Szinte mindenhol megjegyzik, hogy óvatosan kell bánni a "legelső" jelzővel, mert éppen ezen a területen nem minden kép került nyilvánosságra.)
Az itt látható önarcképéhez Bayard - aki pontosan 127 évvel ezelőtt, 1887. május 14-én természetes halállal hunyt el - egy keserű monológot is írt, melynek teljes magyar fordítását a képaláírásban találod. 

Fotó: Hippolyte Bayard: Önarckép vízbefúltan.
„A holttest, amit ezen a képen látnak, ama Hippolyte Bayardé, annak az eljárásnak a felfedezőjéé, melynek felséges eredményeit éppen most látták vagy éppen most fogják látni. Amint ismeretes előttem, ez a tehetséges és fáradhatatlan kutató körülbelül három esztendőn keresztül foglalkozott találmányának tökéletesítésével. Ámbár ő maga azokat tökéletlennek találja, az Akadémia, a király és mindazok, akik ezeket a képeket látták, csodálkoztak, mint ahogy most Önök is csodálkoznak. Mindez sok megbecsülést szerzett neki, ellenben egyetlen centimet sem. A kormányzat, mely monsieur Daguerre-nek túlságosan sokat is adott, kijelentette, hogy monsieur Bayard érdekében nem tehet semmit. Így hát a szerencsétlen vízbe fojtotta magát, Ó, emberi állhatatlanság! Művészek, tudósok és újságok hosszú időn át foglalkoztak vele és ma, hogy néhány nap óta fel van a hullaházban ravatalozva, még senki sem ismerte fel és senki sem érdeklődött iránta. Azonban, hölgyeim és uraim, beszéljünk másról, mert félek, hogy orrukat a nagy részvéttől el fogják húzni, annál is inkább, mert, amint észrevehetik, az ábrázolt ember arca és kezei máris kezdenek rohadni. 1840. október 18.”
(Forrás: Fényképművészeti tájékoztató. Budapest, Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1961/2. 52–53. p.)

(forrás: bm-lyon.fr; wikipedia.org)

Az egyetemes fotótörténet közel 175 évének leghíresebb férfiaktjait ábrázoló világhírű képeit ITT találod!