„A képek ne legyenek beállítottak, a jó fotóriporter úgy használja a fényképezőgépét, mint az újságíró a noteszét, akként jegyezve fel gyorsan az eseményeket, ahogyan történnek, anélkül, hogy megakasztaná azokat egy felvétel kedvéért. Az emberek legyenek olyanok a fotókon, amilyenek a valóságban, ne olyanok, amilyeneknek látszani szeretnének. A fotóriportok nőkről, férfiakról, szegényekről, gazdagokról, fiatalokról, idősekről szóljanak, s nem csupán egy társadalmi klikk életéről. A mindennapokat kell valósághűen ábrázolni.”
Fotó: A Picture Post 1938. december 24-i számának 44. oldalaStefan Lorant (fent) és Tom Hopkinson (lent) képszerkesztőkkel.
Lóránt István (Stefan Lorant) (Budapest, 1901- Rochester, 1997) fotós, filmes, képszerkesztő, történész, író. Sztorija nem mindennapi, maiképpen a még 97 évesen is szellemi képességeinek teljes birtokában élt ember sem volt az. Az ő életének ismertetése során el lehetne mesélni a teljes emigráns létet a huszadik század elejétől a végéig. Elindult egy húsz éves magyar fiú, aki addig zenélt, fényképezett, majd filmeket csinált Bécsben és Berlinben, majd szerkesztője lett az akkori Európa második legnagyobb képes hetilapjának, a Münchner Illustrierte Pressének. Hitler uralomra jutásakor az elsők között börtönözték be. Szabadulása után milliós példányszámú bestsellert írt börtönhónapjairól. Rövid magyarországi tartózkodás (Pesti Napló Képes Melléklete képszerkesztése) után elment Angliába, ahol az ő nevéhez fűződik három rendkívül fontos lap (a Weekly Illustrated, a Picture Post és a Lilliput) alapítása, szerkesztése. 1940-ben áthajózott Amerikába, ahol történeti könyvei sikerei nyomán a legnagyobb újságok címlapjain szerepelt, Mindeközben mindenkivel kapcsolatba került, aki egy kicsit is számított az akkori világban. A londoni The Sunday Times gondozásában megjelent kiadvány szerint Stefan Lorant egyike azon ezer embernek, akik kitörölhetetlenül bevésték nevüket a XX. század történelmébe. Minden kortársát túlélve, kitartóan építette az utolsó másodpercig saját mítoszát. Életének kilenc és fél évtizede Magyarországon (1919-ig), Csehszlovákiában (1919), Ausztriában, Németországban, Angliában és 1940 júliusától az Egyesült Államokban zajlott. (Kincses Károly)
(forrás: fotomuveszet.net; Hajdú Éva: Picture Post különszám, Fotóriporter, 2010/3, 8. oldal)