Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes húsz éve gyógyít Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Richárd a két magyarországnyi területű megye központjában, Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Innen indul csillagtúraszerűen a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon azoknak a betegeknek is, akik 600–800 kilométerre laknak a szemészeti centrumtól. Tömegközlekedés nem lévén, a betegek (gyakran öregek és gyerekek) gyalogosan teszik meg az utat. Rokonokba kapaszkodva vagy bicikli csomagtartóján érkeznek Richárd ideiglenesen felállított műtőjébe a szürkehályog miatt sokszor addigra már teljesen világtalan páciensek. Ahogy Richárd fogalmaz: "Ezeken az utakon 300–400 kilométer megtétele olyan, mintha azt kérném valamelyik budapesti beteg hozzátartozójától, hogy a hetven éves vak nagymamáját tolja ki Párizsba a biciklije csomagtartóján…” Sokaknak ez az egyetlen esélye arra, hogy ne vakon és kiszolgáltatottan éljék le az életük hátralévő részét egy sárkunyhó belsejében. Márpedig a betegek döntő többsége egyszerű szürkehályogban szenved. Az egyenlítői nap ereje és a szűrés hiánya miatt ez a régió különösen érintett a hályogos megbetegedésekben, pedig ez a szembetegség 15 perces egyszerű rutinműtéttel kezelhető volna. Mindkét hályogos szem esetén ez az idő 30 perc.

Mbedji
A hétéves Mbedji mindkét szemére megvakult a szürkehályog miatt három évvel ezelőtt. A Nkembe-ben élő családja 80 kilométerről hozta be a kislányt Richárd doktor Kole-ben felállított ideiglenes műtőjébe. Az úton kézenfogva kísérték, a nehezebb terepen a nagymama a hátán cipelte Mbedjit. Miután csak az utolsó műtéti napra értek oda, Richárd a protokollt felrúgva a kislány mindkét szemét egyszerre műtötte meg – hiszen ki tudja, mikor vágna neki a család még egyszer egy ilyen nagy útnak. A műtét sikerült, másnap Mbedji már tökéletesen látott. A látásával együtt visszakapta az életét is: iskolába járhat, később családot alapíthat – nincs többé magányra és nyomorúságra kárhoztatva.





Hajdú D. András 1981-ben született Budapesten. Angol nyelv és irodalomból szerzett diplomát 2012-ben, szakdolgozatát az amerikai háborús fotográfiáról írta. Fő érdeklődési területe a dokumentarista fotográfia, elsősorban a magyar és kelet-európai valóság megörökítése. Sorozatai közül több éveken átívelő munka eredménye. Gyakran használ multimédiás eszközöket. Tíz éven át az Origo internetes portál fotóriportereként dolgozott, jelenleg szabadúszó és a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola fotóriporteri tagozatán tanít. Számos díjat nyert különböző rangos pályázatokon, többek között elnyerte a Pictures of the Year pályázat első díját 2015-ben, tizenkilencszeres Magyar Sajtófotó Pályázat-díjas (háromszor nyerte el a nagydíjat és kétszer a Munkácsi Márton díjat). Három alkalommal kapta meg a Pécsi József Ösztöndíjat, illetve a Robert Bosch Alapítvány ösztöndíját, továbbá háromszor nyerte el a Hégető Honorka multimédia díját és 2014-ben elsőként a Hemző Károly-díjat.
A sorozatot 2015-ben a Mai Manó Házban is bemutattuk, melyről bővebben ITT olvashatsz.