Az 1958-ban született Chema Madoz Madridban él és dolgozik. A spanyol fotográfus már harminc éve különleges helyet foglal el a nemzetközi művészeti életben. Nagyon egyedi alkotásai egyik konkrét irányzathoz sem sorolhatók, habár gyakran a szürrealizmus hatását mutatják. Az általa létrehozott, összegyűjtött vagy a műtermében átalakított banális és ismerős tárgyakról készített fekete-fehér kompozíciói grafikailag rendkívül szigorúak és egy olyan képzeletbeli világot tárnak fel előttünk, amely radikálisan megkérdőjelezi érzékelésünk módját. Chema Madoz párhuzamosan folytatott művészettörténeti tanulmányai és aktív fotográfiai képzés után 1985-ben kezdte kiállítani alkotásait. Inspirációját csak 1990-ben sikerült meghatároznia és saját nyelvezetét kialakítania: úgy döntött, hogy kizárólag tárgyakkal dolgozik. Chema Madoz elnyerte a Kodak-díjat (1991), a Spanyol Nemzeti Fotográfiai Díjat (2000), a Higashikawa Külföldi Fotográfus Díjat (Japán, 2001) és a PHotoEspaña Bartolomé Ros Díját (2011). A Houstoni FotoFest Biennálén (2000) ’Kiemelkedő Művésznek” nevezték.
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül
„Madoz kezdetben emberi alakokkal és természetes fénnyel, véletlenszerűen és riportstílusban dolgozott, majd 1990-ben kezdte el műtermét tárgyakkal feltölteni, amelyek hosszú pályafutása alatt felhalmozódtak. […] Azonban a műhelye nem egyszerűen az a hely, ahol tárgyakat halmoz fel, hanem olyan is, ahol ha ötlete támad, hogy mit akar megvalósítani, akkor ott nekilát megszervezni és felépíteni úgy, hogy az fényképezhető legyen. A fotográfiát az emlékek megörökítésének tartja, amely lehetővé teszi egy ötlet rögzítését, ezzel létrehozva a végleges képet, az alkotást. […] Madoz arra törekszik, hogy tárgyak hozzáadásával vagy elvételével finoman megváltoztassa a dolgokat abból a célból, hogy fényképeinek megtekintésekor az idegenség érzetét keltse bennünk. Alkotásainak két jellemzője az idegenség és a megszokottság. Idegenség, mivel első látásra alkotásai megdöbbentenek és meglepnek minket — nincs címük és tippet sem adnak, ami segítene nekünk értelmezni őket — és megszokottság, mert azonnal felismerjük utalásait, amelyek felfedezésekor elmosolyodunk és készek vagyunk látomására hangolódni. Úgy érezzük, hogy társak vagyunk egy közös felfedezésben, mert habár a művész lehet az első, aki felfedi ezt az új kapcsolatot — számunkra a jelentést vagy a hasonlóságot — de arra is ösztönöz, hogy ezt a felfedezést saját magunk számára megtegyük. Madoz be akar vonni minket a felfedezéseibe és ezért nem akarja azzal irányítani a figyelmünket, hogy alkotásainak leíró címet ad, hiszen az a saját elképzeléseinek ránk kényszerítésével befolyásolhatja gondolatainkat.” - írta Oliva María Rubio az «Ars combinatoria» című katalógusában Madoz képeiről.
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül 
Fotó: Chema Madoz: Cím nélkül (forrás: chemamadoz.com; recontres-arles.com)
Balla Tamás saját készítésű tárgyakat, jeleneteket kreál, farag, ragaszt gyümölcsökből, izzókból, használati eszközökből, majd ezeket fotózza. Nem manipulálja a nézőt, képein minden tárgy, részlet valós. Ezek a tárgyfotói leginkább humorral, vidámsággal, abszurd jelenetekkel késztetik mosolyra a nézőket, ami a mai hétszűkesztendőben mindenkire ráfér. - írta Kincses Károly az ITT látható különleges képekről.
