Az 1952-ben született Claudio Edingert az késztette a szellemileg sérült betegek fotózására, hogy végignézte Alzheimer-kóros nagyanyja állapotának romlását. Amikor 1984-ben hazalátogatott, korábban karizmatikus nagyanyját ágyban találta, aki akkor már pelenkát hordott, cumisüvegből ivott és kedvenc unokáját sem ismerte fel. Elkezdte fényképezni őt, hogy a helyzettel valahogyan megbirkózzon. Öt évvel később a brazíliai São Paulóban lévő Juqueri elmegyógyintézetről készített dokumentumfilm Edingert nagyanyja sorsára emlékeztette. Sikerült elintéznie, hogy a tervezett fotósorozat miatt bejusson az elmegyógyintézetbe és az ápolók részlegében szobát kapjon, ahol a fotózás közben lakott. A középformátumú fényképezőgéppel és villanólámpa fényénél készített erőteljes fekete-fehér képek felkavaróak. Fájdalmasan emlékeztetnek minket az elmebetegségtől való félelmünkre.
„Nehéz szeretni az őrülteket,” mondta Edinger. „Nagyon keveset tudunk róluk és a betegségükről. Félünk az elmebetegségtől és az őrületet általában a halállal azonosítjuk.” Claudio Edinger számára az első napok voltak a legnehezebbek. A brazíliai São Paulóban lévő Juqueri elmegyógyintézetben uralkodó állapotok nagyon megdöbbentették. Több beteg meztelenül járkált. Néhányan magukban beszéltek. Egy nőt az ágyához láncoltak. Egy férfi a többi beteg fülét rágta. A bűz elviselhetetlen volt. A brazíliai születésű fotográfusnak időbe tellett, amíg hozzászokott a kaotikus környezethez, viszont úgy tűnt, hogy jelenléte nem zavarja a betegeket. Edinger felidézte, hogy az egyik beteg mindenhová követte őt „Mintha mágnes lettem volna és ő a tű.” „Azt hiszem, hogy az őrülteknek leginkább a szeretet és a figyelem hiányzik”, mondta Edinger. „A betegeknek csupán öt százalékát látogatják a rokonai. Nekem nem okozott gondot, amikor az első beteg odajött hozzám. Számomra minden személy egy nagyregényt hordoz magában, amely arra vár, hogy valaki kinyissa.”
A bejegyzésben látható képek meztelen embereket is ábrázolnak, valamint a sorozat fotóinak némelyike megrázó, sokkoló lehet. Csak akkor lépj tovább, ha ez nem zavar!
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90
Edinger - a Pécsi József Fotográfiai Szakkönvtár állományában is megtalálható - az „Őrület” (Madness, Dewi Lewis Publishing, 1997) című albumával együtt eddig 13 könyvet publikált, köztük munkáinak antológiáját „Hús és lélek" (Flesh and Spirit, Umbrage Editions, 2006) címmel. 1976-tól 1996-ig New Yorkban élt, a Stern, a The New York Times, a Vanity Fair, a Time, a Newsweek és a Paris Match számára fotózott. Munkáit a new yorki Nemzetközi Fotográfiai Központban (International Center of Photography); Franciaországban a párizsi Pompidou Központban és a perpignani Nemzetközi Fotóriporter Fesztiválon (International Photojournalism Festival), valamint számos brazíliai múzeumban állították ki. Az elmebetegek fotózása Juqueriben olyan meghatározó élménye volt, amely átalakította gondolkodását. „Ez a munka számomra mérföldkő volt a látásmódom alakulásában és abban, ahogy a számomra rendelkezésre álló minden lehetőséget kombinálni tudtam: a négyzet alakú formátumot, a nagyon finom szemcsés filmet, a villanólámpát és a természetes fényt vegyítve — mindig feszülten, mindig a határokat tágítva”, mondta Edinger. „Ha (a kép) egy kicsit világosabb, akkor a háttér eltűnik. Egy kicsit sötétebb és az alany tűnik el — mintha borotvaélen járnál. Akárcsak az őrültek. „Számomra olyan, mint az élet az elmegyógyintézet előtt és után”.
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90 
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90
Fotó: Claudio Edinger: Részlet az Őrület című sorozatból, São Paulo, 1989/90
(forrás: claudioedinger.com; nytimes.com)
Hernád Géza az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása apropóján két és fél évig készítette portréit az ott élő emberekről. A díjnyertes sorozatot ITT találod!
