Lazukics Anna vajdasági fotográfus/fotóriporter nevét ideje megtanulnunk. Tőlünk térben és időben is csak karnyújtásnyira ő volt az az ember, aki a humanista fotográfia hagyományait követve évtizedeken keresztül örökítette meg a körülötte történteket. Ő volt az egyetlen, aki – nemcsak a Vajdaságban, hanem az akkor még létező Jugoszlávia területén is – dacolva az akkori szokásokkal az 1950-es évek végén, nőként a fotóriporteri hivatást választotta. Aztán tehetségével és állhatatosságával kivívta magának a jogot ahhoz, hogy évtizedeken keresztül képei jelenhessenek meg a Magyar Szó, majd a Képes Ifjúság című újságok lapjain.
A Mai Manó Házban megrendezett, ingyenesen látogatható kiállítás válogatás életművéből. A fotográfiák Jugoszlávia 1954 és 1989 közötti időszakába engednek bepillantást. Mindennapi, különös pillanatokat láthatunk a városi lét mozzanataiból és a falvakban élők természetközeli világából. Lazukics Anna empátiával, kivételes érzékenységgel elkészített felvételeiben a szüleink vagy akár a magunk múltjára is ismerhetünk. (Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora) 

Fotó: Lazukics Anna: Krumpliültetés, Dunagálos, Vajdaság, Bácska, 1976

„Lazukics (leánykori nevén Hemm) Anna alkotótevékenységének útját mérföldköveket jelentő évszámok és nevek jelölik. Újvidéken született (1937), abban a Vajdaságban, ahol mindeddig ő az egyetlen nő, aki 1991-ben elnyerte, de a háború kitörése miatt sohasem vette át a művészfotózás mesterjelöltje diplomát. Karrierjének kezdetén pedig, tudomásunk szerint, nemcsak Vajdaságban, hanem a valamikori Jugoszláviában is ő volt az egyetlen fotóriporternő egy politikai-informatív napilapnál. Több évtizedes munka fűzi a Forum lapkiadóhoz, a Magyar Szóhoz, a Képes Ifjúsághoz és a ház többi kiadványához.
Újvidéki polgári családból származik. Zsablyai születésű sváb édesapjának a negyvenes évek elején jól menő divatrövidáru-kereskedése volt a Temerini utcában, a város akkori kereskedelmi fő ütőerén. 1945-ben, a történelmi események nyomására, önként „beszolgáltatta” üzletét. Mivel ezután a család (1943-ban megszületett öccse, János, édesanyja, Piroska nem dolgozott) nehéz anyagi helyzetbe került, Annát Kúlára küldték a rokonokhoz, ahol kitanulta a varrónői mesterséget.
De ő többet szeretett volna. Már gyermekkorában édesapja (Sebestyén) mellett sokat olvasott. Kedvenc játéka is a könyvtárosdi volt. Ennek logikus hozadéka lett a művelődés és a továbbképzés igénye. 1954-ben beiratkozott az újvidéki Óvónőképzőbe, ahol azonnal jelentkezett a fotószakkörbe. Két kitűnő tanára, Aleksandar Bojkić és Povazsán Károly szerettette meg vele a fotózást, és nekik köszönheti, hogy a fényképezés egy életre a szenvedélyévé vált. Életútját mégis újságírással kezdte. Még középiskolás volt (1957/58), amikor már írogatott az Ifjúságba (a mai Képes Ifjúság elődje). Ezt megelőzően azonban, tanárai tanácsára, tagja lett az újvidéki Branko Bajić Fotóklubnak, amely akkor, a háború utáni ínséges időkben, kitűnő „iskolája” volt a fotózni vágyó fiataloknak. Itt lettek belőlük jó fotóamatőrök, közismert és híres fotóriporterek, fotóművészek. Anna itt ismerte meg leendő férjét, Stevan Lazukićot, aki később elnyerte a művészfotózás mestere rangot, és egyike volt a leghíresebb vajdasági fotóriportereknek. Itt ismerte meg Barta Gézát is, tanítóját, a vajdasági művészfotózás megalapozóját.
Az Óvónőképző után, 1959-ben beiratkozott az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére. Felbecsülhetetlen értéknek tartja, hogy lehetősége volt Ágoston Mihály tanár úr óráin akadémiai nyelvtudást szerezni. Újságírói munkájában ez óriási előnyt jelentett számára, és azt már ugyanabban az évben megtapasztalhatta. A Magyar Szó szerkesztősége értesítette, hogy felvették újságíró-gyakornoknak. Már munkája kezdetén természetesnek tartotta, hogy írásaihoz saját fotóit mellékelje. Sajnos, a lap akkori, nagy tiszteletnek örvendő és kivételes tekintélyű fotóriportere, Brezsán Gyula kijelentette, hogy „amíg ő ott van, addig nő nem lesz a Magyar Szó fotóriportere”, és megtiltotta a laboránsnőnek, hogy előhívja Anna filmjeit. Ő azonban feltalálta magát, és az akkor szomszédos Dnevnik fotólaborjában dolgozta ki felvételeit. Így kezdődött Anna térhódítása a férfiaknak fenntartott területen, és ez a harc a mai napig tart, immár a XXI. században. A családi kötelezettség, az egyetem, a kislánya (Kati) születése miatt meg kellett válnia újságírói munkájától. A lap korrektora lett 1972-ig. Ekkor került a Képes Ifjúság hetilaphoz.
Szavai szerint két legszebb éve volt az itt töltött idő, mert különféle témájú nagyriportokat írt, és a saját fotóival illusztrálta őket. Idővel azonban megállapította, hogy két munkát nem lehet egyszerre tökéletesen (mert mindig tökéletességre törekedett) elvégezni. Az igényes fotóriporteri munka egész embert kíván, a fotósnak át kell élnie azt, amit másokkal is éreztetni akar. Kalapis Zoltán, a Magyar Szó akkori főszerkesztője 1973-ban felkérte Annát, jöjjön vissza, legyen a lap fotóriportere. (Nyugdíjaztatásáig itt is maradt.) És ekkora kezdődik Anna igazi életútja a fotósok világában. Ennek a sikeres, de rögös útnak a jellemzői a szenvedélyes törtetés, kutatás, a napjainkban is fennálló patriarchális társadalom gátjainak folyamatos döngetése. Azt vallja: „Nem az a fontos, hogy egy fotó szép legyen, hanem, hogy jó legyen! Azt fényképezem, ami adódik, ami körülöttem van. Szeretem a falut, a várost, az embert, a jelenlétét, hogy még akkor is érezzük, hogy ott van, ha nem látszik a képen.” (Bojana Karavidić, újságíró, a belgrádi rádió (RTS1) újvidéki tudósítója) 

Fotó: Lazukics Anna: A felnőttek unalmasak, Újvidék, Vajdaság, Bácska, 1975

Fotó: Lazukics Anna: Készenlétben, Újvidék, Vajdaság, Bácska, 1987

Fotó: Lazukics Anna: Lendület, Újvidék, Vajdaság, Bácska, 1954

Fotó: Lazukics Anna: Sugárzás, Újvidék, Vajdaság, Bácska, 1983 

Fotó: Lazukics Anna: Trófea, Bellye, Horvátország, 1977

Fotó: Lazukics Anna: Érdektelenség, Planica, Szlovénia, 1972

Fotó: Lazukics Anna: Megfigyelés alatt, Bácskossuthfalva, Vajdaság, Bácska, 1976

Fotó: Lazukics Anna: Kenyérre várva, Sabac, Szerbia, 1988

Fotó: Lazukics Anna: Vidéki amazon, Drea, Vajdaság, Bácska, 1974

(forrás: maimano.hu)

Lazukics Anna: Jugoszlávia 1954 – 1989
Kurátor: Csizek Gabriella
Ingyenesen látogatható: 2016. április 03.-ig.
minden hétköznap 14-19 óra, hétvégén 11-19 óra között.
Helyszín: Mai Manó Galéria és Könyvesbolt