Bár jól használta a sajtófotográfia eszközkészletét, a 2016 februárjában elhunyt Peter Marlow saját állítása szerint sem volt igazi fotóriporter. Ennek ellenére 1976-tól éveken keresztül dolgozott a párizsi székhelyű Sygma Ügynökségnek. A libanoni polgárháború és az észak-írországi konfliktus idején azonban már egyre kevésbé érezte hivatásának a riporteri munkát. Már nem a tájékoztatást tartotta fotográfusi munkája lényegének, hanem olyan képi megoldásokra törekedett, amelyek a kompozíció, a színek vagy a fények és árnyékok meghatározta formák révén hatnak a nézőre. A hírértékű események helyett azok a folyamatok és a velük együtt járó változások keltették fel érdeklődését, amelyek fokozatosan formálták át a mindennapi élet tapasztalatát. Ennek járt utána Liverpoolban, amely a brit birodalom egyik meghatározó központja volt korábban, de amelyet ekkor már a város szövetének fokozatos szétzilálódása, felbomlása, a nagyvárosi életforma hanyatlása jellemzett.
Mikor 1981-ben a már két éve hatalmon lévő Margaret Thatcher blackpooli beszédén fényképezett, szintén nem arra koncentrált, hogy szenzációsnak számító képet készítsen róla. Elgondolása az volt, hogy minél több felvételt készítsen, és azok közül válassza majd ki azt, amelyik szerinte leginkább jellemzi őt. Thatcher pedig ezekben a hónapokban már tudatosan formálta a Vaslady azóta igen tartósnak bizonyult imázsát. (Pfisztner Gábor)
Peter Marlow: Margaret Thatcher, Anglia, 1981. október © Peter Marlow/Magnum Photos
„Maguk forduljanak vissza, ha akarnak – mondta Margaret Thatcher 1980-ban a Konzervatív Párt konferenciáján, amikor politikai vonalának megváltoztatására szólították fel, majd hozzátette: - Ez a hölgy nem fog megfordulni (The lady’s not for turning). A Christopher Fry A hölgy nem égetnivaló (The Lady’s Not For Burning) című színdarabjából vett szójáték jellemző arra, ahogy Thatcher tanácsadója, Gordon Reece közreműködésével milyen kifinomult beszédeket mondott a konferenciákon. A kép idején, egy évvel később, és kétéves miniszterelnökség után, Thatcher folyamatosan erősítette Vaslady státuszát.
Még elég fiatal fotográfusként a Sygma francia hírügynökség megbízásából a Newsweek számára dolgoztam. Akkoriban az volt a módszerünk, hogy motoros meghajtású Nikonnal dubnegatív munkakópiákat készítettünk. A magazinhálózatnak így nem másolatot, hanem mindig eredeti diát küldtünk ki. Thatcher beszéde alatt végig villogtattam a Nikon F2-esen lévő nagyméretű Rollei vakumat azt remélve, hogy legalább egy jó képem lesz a Newsweek nemzetközi kiadásának címlapjára. A fotók azt a benyomást kelthetik, hogy én voltam az előadó egyetlen nézője, de valójában tíznél is több, főleg férfi fotós fényképezte őt. Csodálatos élmény volt, hogy ott lehettem, amikor Nagy Britannia első miniszterelnök-asszonya még hivatali idejének elején járt. A politikát félretéve mindig annyira barátságos és nyitott volt az őt körülvevő fotósok felé, amit ma már nehéz lenne elképzelni.” (Peter Marlow)
© Peter Marlow/Magnum Photos
(forrás: capacenter.hu; magnumphotos.com)
A fotótörténet híres képkockáiból ITT, a legendás portréfotós Yousuf Karsh arcképeiből pedig ITT találsz egy válogatást.