Bettina Rheims közel húsz fős stáb vezetőjeként járja a világot, miközben igen kis példányszámban (1–7 db) előállított fotóit exkluzív szerződése alapján egy párizsi galéria forgalmazza. A Mai Manó Házban 2002-ben megrendezett Teremtett valóság című csoportos kiállításon többek között az ő fotóját is bemutattuk, de egy évvel később a MEO-ban is látható volt I.N.R.I. című sorozata, melyet már férjével, Serge Bramlyval közösen készített.
Az 1952-ben Párizsban született Bettina Rheims 1978 óta foglalkozik fotóval, ezt megelőzően manöken és újságíró volt, de foglalkozott műtárgykereskedelemmel is. Legelső munkája során, két éven keresztül, műteremben fotózza a Pigalle amatőr akrobatáit és sztriptíztáncosait. Ezeket a képeket az Égoïste című lap közli elsőként. Ezt követően Bettina Rheims a meztelen női testről készít tanulmányokat, gondosan megválasztva a képek legkisebb részleteit és a helyzeteket, virtuózként keltve egyszerre vágyat és zűrzavart. Ezt követően továbbra is a kétértelműség uralkodik művein.1989-ben alkotja meg Modern Lovers című, hermafroditákat bemutató portrésorozatát. A képeken a felületeket eltüntetve, a szürkével játszva örökíti meg azokat a pillanatokat, amelyben ezek az „angyalok” egyszerre férfiakká és nőkké válnak. Ezután következett a Zárt szoba (1991-1992) aktsorozat, melyet mai bejegyzésünkben is bemutatunk.
Bettina Rheims művei elsősorban személyes indíttatásúak, ugyanakkor megrendelésre is dolgozik: rendszeresen készít reklám- és divatfotókat a legnagyobb magazinoknak. A fotográfusnő 1994-ben Párizs Város fotográfiai nagydíját nyerte el.
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Bettina Rheims a több évtizedes pályafutása alatt Párizstól New Yorkig a legrangosabb múzeumokban és galériákban rendezett kiállítást, műveit az Európai Fotográfusok Házában (Maison Européenne de la Photographie) őrzik, számos albumot adott ki, közülük néhányat szigorúan tizennyolc év felettieknek szóló tartalommal. Kevesen tudnak olyan intimitással nőt fényképezni, mint Rheims, akinek képein az erotika egy különleges formája bontakozik ki, többek között azzal, hogy az aktmodelleket egy női fotográfus és fotómodell szemével láthatjuk. Az 1989-es Female Trouble címet viselő, női portrékból álló sorozata után férjével, az esztéta Serge Bramley-val készített Chambre Close című széria (Zárt szoba, 1991-92) hozta meg számára a világhírt. A főként a szobák sarkaiban készült aktfotókon szereplő nők testhelyzetei, pózai a XX. század elejére repítenek vissza a nézőt. Rheims egyik célja éppen az volt, hogy sorozatában a legelső erotikus és pornográf felvételek pajzán hangulatát adja vissza a mai stúdiótechnikával készült képeken. A fotóalbumban megjelent sorozathoz Rheims férje írt kísérőszöveget, melynek egy részletét ebben a posztban is elolvashatod.
Fotó: Bettina Rheims Chambre Close. Borítókép. Az album a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható.
X. úr kézirata
Mániásan érdekelt a mellformája. Észrevettem, hogy a csinos blúzát alakító telt keblet a mellbimbó helyén egyfajta kidudorodás koronázta meg, amelyet a szövet enyhén leszorított (ez a fiatal lányokra jellemző mellbimbótípus mindig felizgatott, habár egy magazinfotót leszámítva sohasem volt szerencsém közvetlenül élvezni). A melltartó félrevezető lehet, ezért ettől tartva még jobban érdekelt, mert ha ez a két dudor a nejlonanyaggal való ügyeskedés lett volna, akkor az érdeklődésem valószínűleg azonnal lelohadt volna. De akármennyire is igyekeztem A. kisasszony blúzait dekoltázsába betekintve tüzetesen vizsgálni és szorító kapocs vagy gumiszíj nyomait felfedezni, semmi biztosat nem találtam. Ennek eredményeként anatómiájának minden titkos része elkezdett érdekelni... Mivel nem voltam láthatatlan, a jövőbe látás képességével sem voltam megáldva és a háztetőket sem tudtam Lesage sánta ördögéhez hasonlóan felemelni, csak különböző módszerekre tudtam gondolni, hogy kíváncsiságom kielégítése céljából hogyan csábítsam az ágyamba. A férfiaknál sok viszony egyformán kezdődik: csábítási tervet vetünk be, pedig valójában csak a kimondhatatlan vágy – a vizuális étvágy kielégítéséről van szó. (Bettina Rheims: Chambre Close című fotóalbumának hátoldalán található szöveg, írta Serge Bramley.)
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
Fotó: Bettina Rheims: Részlet a Zárt szoba sorozatból, 1991-92 © Edwynn Houk Gallery
(forrás: archiv.maimano.hu; houkgallery.com)
A korai aktfotográfusok közül Moulin nevét érdemes megemlíteni, hiszen ő egyike volt azon fotográfusoknak, akiket elsőként ítéltek el aktképeiért. Moulin több mint 150 éves képeit ITT, a huszadik század végének talán leghíresebb aktfotósának erotikus munkáit pedig ITT találod.
