2004. december 26-án kora reggel a Szumátra északnyugati partja melletti tengerfenéken a kontinentális lemezek hirtelen elmozdulása olyan erősségű tengeralatti földrengést idézett elő, amilyen emberemlékezet óta nem fordult elő ebben a térségben. A szökőár a Bengáli-öböl, az Andamán-tenger, Dél-Ázsia és különösen Indonézia számos partszakaszán hatalmas pusztítást végzett. Több mint 200 000-en vesztették életüket és 1,7 millióan az otthonukat. 

Fotó: John Russel: Koh Raya, Thaiföld, 2004. december 26.  

Ez a megrázó fotó a Thaiföld nyugati partja mellett, az Andamán-tengerben Phuket szigetétől körülbelül 23 kilométerre fekvő Koh Raya-szigeten készült. Helybeliek és turisták állnak a tengerpart mellett lévő épület mögött és úgy tűnik, hogy nem veszik észre a közelgő katasztrófát, pedig a pálmafák már meghajolnak a terhelés alatt. Csak két férfi menekül az előtérben. A gyanútlanság és a fenyegető pusztítás közötti fájdalmas feszültség jellemzi John Russel turista felvételét, aki sértetlenül megmenekült.
A cunamiról készült sok más fotó a víztömeg elől pánikban menekülő embereket vagy a visszahúzódó tenger által hátrahagyott halál ás pusztítás pokoli jeleneteit ábrázolja. Az egész a térség tengerpartjaira kicsapó három árhullámmal kezdődött. Az első enyhébb hullámot egy erősebb követte, amely elsöpörte a faházakat, azután jött a harmadik pusztító vízoszlop, amely a fotót készítő turista leírása szerint „úgy hasította szét a cementépületeket, mintha azok balsafából készültek volna”. Egy teljes órán keresztül egyik árhullám a másik után érkezett, amelyek ereje csak fokozatosan csökkent. Thaiföldön közel 8000 ember vesztette életét; de az áldozatok száma hússzor magasabb volt Indonéziában, amelyet Srí Lanka és India követett. 

Fotó: A Getty képügynökség gyűjteményében található felvétel egy évvel később 2005. december 12-én készült közel ugyanarról a helyről.

A mindenhol jelen lévő fényképezőgépek és az új évezred eleje óta a mobiltelefonok kamerái az ilyen típusú események megörökítését szó szerint már a kialakulásuk közben lehetővé tette. Az „amatőrök” általában közelebb vannak a válságokhoz, mint a „profi” fotósok, akik többnyire csak akkor jelennek meg a helyszínen, amikor a legrosszabb már megtörtént. A megjósolhatatlan katasztrófák területén a laikusok keresett vizuális újságírókká váltak, ami e médium fejlődő demokratizálódását jelzi és ahol már aligha követelhet bárki is kizárólagos jogokat. Ráadásul a képi dokumentumok műholdas továbbítása a föld felszínén lévő fizikai távolság tényezőjét lélektanira redukálta. A fényképezéstechnika és a mobil-kommunikáció nyereséges üzletág, azonban a tenger alatti földrengések gyors előrejelző rendszerének bevezetése még elmarad a korszerű technikától. Az illetékes kormányhivatalok, főleg Indonéziában valósággal átaludták a cunami keletkezését és hanyagságuk hozzájárult ahhoz, hogy ez a természeti jelenség ilyen pusztító katasztrófává vált. - olvashatjuk a Photos That Changed the World (Fotók, melyek megváltoztatták a világot) című könyvben, mely a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban is megtalálható.

(forrás: gettyimages.com)

A fotótörténet nagykönyvébe egy másik turistafotó is bekerült, hiszen az az 1987-ben készült fotó tanította meg a világot a digitális képszerkesztésre. A legendás kép történetéről ITT olvashatsz.