Marc Riboud – akinek képeit már a Mai Manó Házban is bemutattuk - Lyonban, Franciaországban született 1923-ban. Az 1937-es párizsi világkiállításon készíti első fotóit egy miniatűr Vest-Pocket fényképezőgéppel, amelyet az édesapjától kapott. A II. világháborúban Vercors-nál harcol. 1945-48 között mérnöki tanulmányokat folytat, miközben egy gyárban dolgozik. Miután egyszer egyhetes szabadsága alatt egy lyoni kulturális fesztiválról tudósít, felhagy mérnöki munkájával és a fotográfia felé fordul.
1953-ban jelenik meg híres Az Eiffel torony festője című képe a Life magazinban, ugyanebben az évben tagja lesz a Magnum Photos fotóügynökségnek, miután találkozik Henri Cartier-Bressonnal és Robert Capával, aki később Londonba küldi, hogy ismerkedjen és megtanuljon angolul. A nyelvet nem igazán sajátítja el, de intenzíven fotózik. 1955-ben a Közel-Keleten és Afganisztánon át Indiába utazik, ahol egy teljes évig marad. Majd Kína felé veszi az irányt, itt először 1957-ben tartózkodik hosszabb ideig. 1960-ban három, a Szovjetunióban eltöltött hónap után elkezdi figyelemmel kísérni a függetlenségi mozgalmakat Algériában és Nyugat-Afrikában.
1968-69 között ő azon kevés fotográfusok egyike, aki beutazhat Dél- és Észak-Vietnámba. 1976-ban a Magnum ügynökség elnöke lesz, majd három év múlva lemond a tisztségről. A nyolcvanas évek óta saját ritmusa szerint utazik. Marc Riboud számtalan albumot jelentetett meg, köztük olyan híres kiadványokat, mint The three banners of China (ed. Robert Laffont; „Kína három zászlaja”), Journal (ed. Denoël; „Napló”), Huang Shan, Capital of Heaven (ed. Arthaud/Doubleday; „Huangshan, a mennyek fővárosa”), Angkor, the Serenity of Buddhism (ed. Imprimerie Nationale/Thames & Hudson; „Angkor, a buddhizmus nyugalma”), Marc Riboud in China (ed. Nathan / Harry N. Abrams; „Marc Riboud Kínában”).
2004-ben retrospektív kiállítása nyílt a párizsi a Maison Européenne de la Photographie intézményben, amelyet 100 000 látogató tekintett meg. Európa-szerte számos múzeum állítja ki a munkáit, de rendszeresen vannak kiállításai az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban is. Számtalan díjat kapott, köztük két Overseas Press Club Award-ot (Tengerentúli Sajtóklub), a Time-Life Achievement (Time életműdíj), a Lucie Award-ot, valamint az ICP Infinity Award díját. Marc Riboud 2016. augusztus 30-án hunyt el.

Mai bejegyzésünkben Marc Riboud fotográfiái közül válogattunk. 

Fotó: Marc Riboud: Önarckép, Leopoldville Airport, 1961

Fotó: Marc Riboud: Hollande, 1994.

Fotó: Marc Riboud: A Haibár-hágóhoz vezető út, Afganisztán, 1955

Fotó: Marc Riboud: Dardzsiling, India, 1956

Fotó: Marc Riboud: Úton, Törökország, 1955 © Magnum Photos

A képre kattintva Riboud Keleti utazás című anyagának képeit találod:

Fotó: Marc Riboud: Éjszakai szórakozóhely Tokió Ginza nevű kerületében, Japán, 1958

A fotóra kattintva Riboud híres fotójának további képkockáit láthatod:

Fotó: Marc Riboud: Painter on the Eiffel Tower, Paris, 1953.  

A képre kattintva Riboud ikonikus fotójának egy ritkán látott változatát találod!

Fotó: Marc Riboud: Jan Rose Kasmir, Washington D. C, 1967. október 21.

(forrás: archiv.maimano.hu; magnumphotos.com)

Nyugodjék békében!