„A portré a tükröd” – egy politikai fogoly, Erich Sander fényképei és halotti maszkja

2016. szeptember 13. Mai Manó Ház

August Sander (1876–1964) a huszadik századi fotográfia egyik legnevesebb és legnagyobb hatású alkotója – kevésbé ismert azonban legidősebb fiának, Erich Sandernek tragikus sorsú élete, amelyben egyszerre jelenik meg egy kivételes apa-fiú kapcsolat, egy különleges fotótörténeti fejezet, és az 1920-as, 1930-as évek Németországának politikai miliője. 

01_august_sander_erich_sander_1926.jpgFotó: August Sander: Erich Sander, 1926

Erich Sander 1903-ban született Linzben. A család 1910-ben Kölnbe költözött, ahol a következő évben August Sander saját stúdiót nyitott. Erichre már a gimnáziumi tanulmányai alatt nagy hatással volt politikailag az egyik szocialista demokrata tanára, Dr. Paul Bourfeind. Először szabadgondolkodókkal ment Köln környéki túrákra, majd miután 1922-ben csatlakozott a Németország Fiatal Kommunista Szövetségéhez (Kommunistische Jugendverband Deutschlands), 1925-től 1928-ig Németország Kommunista Pártjában (Kommunistische Partei Deutschlands), 1928-tól 1932-ig a Kommunista Ellenzéki Pártban (Kommunistische Partei-Opposition), 1932-től pedig Németország Szocialista Munkáspártjában (Sozialistische Arbeiterpartei Deutschlands) volt tag, amelynek 1933-ban ő lett a vezetője Kölnben, de folyamatosan tartotta a kapcsolatot más baloldali csoportokkal is. Az elemi és a gimnázium elvégzése után közgazdaságtant és történelmet tanult, először a Kölni Egyetemen, aztán három szemesztert töltött el Berlinben és Frankfurt am Mainban – olyan tanároktól tanulhatott mint Max Horkheimer, Max Scheler, vagy Leopold von Wiese. Az élénk politikai érdeklődéssel és aktivizmussal párhuzamosan azonban egyre kevésbé foglalkoztatták a tanulmányai, 1931-ben még tett egy utolsó erőfeszítést, hogy ledoktoráljon, de a disszertációja végül befejezetlen maradt. 

02_august_sander_dolgozo_diakok_bal_oldalon_erich_1926.jpgFotó: August Sander: Dolgozó diákok, a bal oldalon, Erich, 1926

Az első kameráját 1920-ban kapta, az apja kedvéért kezdett el fényképezni a tanulóévek alatt, az 1930-as évek elején számos fotót készített kerékpárral tett utazásai közben. August Sander szerint fiának kezdetben csak a tájképfotózáshoz volt hajlama, de később a portrékhoz is megmutatkozott az érzéke. Erich neve nem szerepelt saját képeinél, a Die Saar című albumban például egy felvétel kivételével az összes az övé volt, mégis apja munkájaként jelent meg.
Bár a kommunista pártból 1928-ben kitiltották, marxista beállítottságát soha nem rejtegette. Egy 1926-os, az apja által készített portréján az ökölbe szorított bal kéz egyértelmű utalás a Vörös Frontharcos Szövetség (Roter Frontkämpferbund, katonai jellegű szervezet a KPD vezetése alatt, 1924 és 1929 között működött) köszönésére. Politikai tevékenysége során külföldi iratokat csempészett az országba, a szülei házában több száz oldalnyi hektográffal sokszorosított antifasiszta röpiratot készített – kinyomtatásukban apja is segített –, amelyek szövegét részben ő maga írta. Mivel a náci hatalomátvételt követő első években az NSDAP egyik első célpontjai azok voltak, akik bármilyen módon kapcsolódtak a kommunizmushoz, Erich bizonyosan tudatában volt a veszélynek, amellyel szembe kellett néznie egy olyan párt tagjaként, amelyben néhány (volt) kommunista tag is volt a nagyrészt független szociáldemokraták között. Erich pártját 1934 júliusától figyelte a Gestapo, szeptemberben pedig rajtaütöttek a rajna-vidéki és vesztfáliai irodáikon, így szeptember 11-én őt is letartóztatták, majd 1935 májusában tizenhét elvtársával együtt hazaárulás előkészítésével vádolták. Erichet mint a csoport vezetőjét marasztalták el, így különösen kemény büntetést, tíz év börtönt kapott, amelyhez azonban vallomásának visszavonása és a kínvallatás okozta sebeinek felmutatása is hozzájárult. 

03_erich_sander_egyik_utolso_felvetele_a_bortonbe_kerulese_elott_1934_augusztus_28.jpgFotó: Erich Sander: Egyik utolsó felvétele a börtönbe kerülése előtt, 1934. augusztus 28.

1935 szeptemberében a siegburgi börtönbe vitték, ahol elítéltként dolgoznia kellett. 1936-tól többször alkalmazták a börtön fotográfusaként – a kriminológiai kutatásokhoz készített képeket, amelyeket a büntetőtörvényszéken használtak fel –, de személyes célra magát és börtöntársait is megörökítette, titokban még a börtönkápolnát is le tudta fotózni. 1940 után számos fotóról tudott saját maga vagy rabtársai segítségével (akik a börtön épületén kívül dolgoztak, és tovább tudták adni az anyagokat) negatívot vagy printet kicsempészni. Ilyen módon cenzúrázatlan, részben titkosírással írt leveleket is küldhetett a szüleinek, illetve a fényképek eljuthattak a rabok hozzátartozóihoz, barátaihoz. 

04_erich_sander_a_bortonben_1943-ban_ez_a_kep_is_szerepelt_a_politikai_foglyok_c_fejezetben.jpgFotó: Erich Sander a börtönben, 1943 (Ez a kép is szerepelt a Politikai foglyok című fejezetben.)

August Sander nagyszabású fotográfiai projektjével, a Huszadik század embereiben, megpróbálta dokumentálni a társadalmi világ radikális átalakulását Németországban. Módszeres megközelítéssel több száz fényképet hét csoportba sorolt be, reprezentálva az akkori idők szociális struktúráit és a különböző foglalkozásokat, osztályokat. Röviddel a második világháború után, 1946-ban Sander a nácik által bizonyos társadalmi csoportok üldöztetésének és eltávolításának nehéz témája felé fordult, és a megemlékezést szolgálva kevésbé az osztálykülönbségek, mint inkább a borzasztó igazságtalanságok tudatosításának szándéka vezérelte, amelyeket zsidók, baloldaliak, és mások szenvedtek el – köztük a fia, és azok, akiket a fia fényképezett. A bebörtönzött egyének közül sok meztelen felsőtesttel lett megörökítve, amely által első pillantásra sebezhetőbbnek tűnnek. A kontrasztok, a sötét háttér előtti fehér testek, a fény és árnyék precíz beállítása az archív típusú felvételt vizuális emlékművé változtatta. Ez a rész a Politikai foglyok címet viselte A város fejezetben, és a siegburgi börtönbe zárt embereket mutatta be – a képeket természetesen Erich csinálta. Fotói nem csak fontos dokumentumok a náci rezsim alatt elítélt emberekről és körülményeikről, de esztétikailag egyértelműen apja képeinek hatását mutatják. Nem véletlenül volt Erich vágya, hogy egyszer majd folytassa August munkáját. Ez azonban nem adatott meg neki – hat hónappal büntetésének lejárta előtt, 1944 márciusában, a megfelelő orvosi kezelés hiányában, átfúródott vakbélgyulladás következtében hunyt el. 

06_erich_sander_e_n.jpgFotó: Erich Sander: Dátum nélkül

07_erich_sander_e_n.jpgFotó: Erich Sander: Dátum nélkül

08_august_erich_sander_politikai_foglyok_1943.jpgFotó: Erich Sander: Dátum nélkül

09_august_erich_sander_politikai_foglyok_1943.jpgFotó: Erich Sander: Politikai foglyok, 1943

Erich halála után August kérésére Hans Schmitz (1896–1977) kölni festő és szobrász halotti maszkot készített fiáról. Az Erich Sander halotti maszkja talán a legszemélyesebb fénykép, amelyet sorozata tartalmaz – a fotográfus a képet a hetedik és egyben végső, Az utolsó emberek című fejezetbe válogatta be. (Gáspár Balázs) 

10_august_sander_erich_sander_halotti_maszkja_1944.jpgFotó: August Sander: Erich Sander halotti maszkja, 1944

(forrás: wikipedia.de; www1.wdr.de; tate.org.uk; nationalgalleries.org; gosee.us; r-mediabase.eu)

August Sander leghíresebb fotóiból ITT találsz egy válogatást.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása