Annie Leibovitz (eredeti nevén Anna-Lou Leibovitz), amerikai fotográfus 1949. október 2-án született a Connecticut államban található Waterburyben. Leibovitz 1970 és 1983 között a Rolling Stone zenei magazinnak dolgozott, különleges portréfotóival ezalatt lett világszerte ismert. 1983-ban elhagyta a Rolling Stone-t és – immár exkluzív szerződés nélkül – a Vanity Fair magazinnak kezdett fényképezni. A 80-as években kilépett a rock-fotós skatulyából, reklámkampányokhoz és könyvekhez is fotózott, portréival számos díjat is nyert. Elismertségét jól jelzi, hogy ő volt a második fotós, akinek még életében önálló kiállítást szentelt a washingtoni National Portrait Gallery.
Fotó: Annie Leibovitz: Harrison Ford, 1993Leibovitz, aki fotóriporterként kezdte, majd jobbára portréfotósként folytatta munkáját, az évek során a neves személyiségek fotósává vált. Olyan környezetben mozgott, ahol előbb-utóbb maga is részévé vált az eseményeknek, sőt, képei révén egy idő után meghatározó szerephez jutott. Őt is magába fogadta ez a – közemberek számára megfoghatatlan, képzeletüket viszont annál erősebben megdolgoztató – sajátos világ. Maga is sztárrá változott, még akkor is, ha ezt ő személy szerint sosem szereti bevallani. Részese és formálója lett a kor amerikai pop-kultúrájának, melyből szerinte a kultúra szó nyugodtan elhagyható lenne. Ezzel a megjegyzéssel egy kicsit talán magáról is értékítéletet mond, igaz, sosem követelte magának a „magas művészet” elismerését.
Felvételeit szemlélve sokféleségük ellenére jól tetten érhetőek bennük az alkotói eszköztár jellegzetes elemei. A legtöbb kép valami furcsa kettősséget rejt magában. Egyrészről úgy érezzük, hogy a lefényképezett személy vagy személyek feltárják előttünk életük titkait, intim szférájuk egyik-másik rejtett zugát, mintha betekintést engednének magánéletüket rejtő kulisszák mögé. Ezt az érzést csak erősíti az a tény, hogy kívülállóként is úgy érezhetjük, mintha a sajtó, a tévé (és az újabb médiumok) segítségével ezeknek az embereknek az élete minden részletében ismert lenne számunkra. Tony Curtis női fehérneműben, Whoopi Goldberg a teli fürdőkádban, vagy Ray Charles hanyag pózban, otthoni kanapéján ülve: már meg sem hökkenünk tőle, gyakorlott voyeurként hozzászoktunk. Másrészt viszont nem szabadulhatunk attól az érzéstől, hogy a feltárulkozás nemhogy nem teljes, inkább ellenkezőleg, csak olyan jeleneteknek, gesztusoknak, hangulatoknak lehetünk itt szemtanúi, amelyek – közéleti személyiségekről lévén szó – részei az általuk és róluk kialakult, kialakított képnek. Igazi énjüket továbbra is rejtve hagyják előttünk, maszk mögé bújnak, vagy éppen a fotográfus helyezi rájuk ezt az álarcot. Még az USA-ban címlapként nagy felháborodást okozó Demi Moore-portré esetében is úgy érezzük, hogy mezítelenségében is a terhességéből fakadó szent ártatlansága mögé rejtőzik az amúgy nem prüdériájáról elhíresült színésznő. – olvashatjuk Pfisztner Gábor a Balkon magazin 1998. 7-8. számában megjelent Annie Leibovitz retrospektív kiállítása című írásában.
A fotóra kattintva a John Lennon halála napján készített további képeket is megnézheted:
Fotó: Annie Leibovitz: John Lennon és Yoko Ono, New York City, 1980. december 8.Fotó: Annie Leibovitz: Johnny Depp és Kate Moss, Royalton Hotel, New York, 1994Fotó: Annie Leibovitz: Lauren Hutton, Oxford, Mississippi, 1981(forrás: balkon.hu; wikipedia.hu; everydayishow.livejournal.com)
Susan Sontag és Annie Leibovitz, a fotótörténet két ikonikus alakja a nyolcvanas évek végén New Yorkban egy fotózás során találkozott először egymással, mikor Leibovitzot kérték fel, hogy készítse el a borítófotót az akkor már 56 éves Sontag új könyvéhez. A New York-i portréfotózás mindkettejük életét megváltoztatta. A munkakapcsolatból barátság, majd később szerelem szövődött közöttük. Kettejük kapcsolatáról ITT olvashatsz bővebben.