Az emberi test szépségének és a lélek nemességének egyidejű, hű kifejezése minden bizonnyal az ábrázoló művészetek legemelkedettebb és egyben legérdekesebb célkitűzése. - olvashatjuk André Adolphe-Eugène Disdéri A fényképezés művészete című írásában, mely 1862-ben jelent meg. A hónap tematikája az emberi test volt, így a Mai Manó Ház Facebook oldalán is posztoltunk a témával kapcsolatban képeket, természetesen olyan fotókat, melyek a közösségi oldal szigorú/furcsa szabályainak is megfelelnek. A legnépszerűbb novemberi képeket a HÉT FOTÓJA rovatunkban találod. Mai bejegyzésünkben ezekből a facebook-kompatibilis képekből válogattunk.
Fotó: Jan Saudek: Élet, 1966 © Jan Saudek
Fotó: Tóth István: Nehéz út volt, 1969 k. © Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdona
Fotó: Gárdi Balázs: Jose Martinez, Kalifornia, Apple Valley, 2016. június 17. © TIME
Fotó: Robert Doisneau: The Painter On The Arts Bridge, Paris 1953
A festészet legnagyobb korszakaiban az akt ihlette a legnagyobb műveket; és amikor nem volt kötelező téma, akkor is megtartotta rangját, mint akadémiai gyakorlat és a mesterségbeli tudás bizonyítéka. Az emberi test, mint téma, telis-tele van képzettársításokkal, és ezek a képzettársítások akkor sem tűnnek el teljesen, amikor a test átváltozik művészetté. Még a legabsztraktabb akt is fel kell, hogy ébressze a szemlélőben az erotikus érzés valamilyen maradványát. Karunkba zárni egy másik emberi testet és egyesülni vele, ez a vágy alapvető része természetünknek. Mindazonáltal a műalkotás rengeteg erotikus tartalmat tud magába olvasztani. A X. századi India templomszobrai leplezetlenül magasztalták a testi vágyat, mégis jelentős műalkotások, mert érzékiségük szerves része filozófiájuknak. A biológiai szükségleteken kívül a meztelen emberi test az emberi tapasztalás más területeit is felidézheti: a harmóniát, az energiát, az eksztázist, az alázatot, a szenvedést. Az akt, mint kifejezési eszköz egyetemes és örök emberi érték tehát. Természetesen nem minden meztelen ábrázolást tekintünk aktnak, ennek térbeli és időkorlátai vannak. A távol-keleti festményeken is vannak mezítelen alakok, de csak a fogalom kiterjesztésével nevezhetnénk azokat aktoknak. A japán metszeteken hozzátartoznak az ukiojéhoz, az életképhez, amely meghitt jeleneteket foglal magába. Az a gondolat, hogy a testet saját kedvéért, az elmélkedés komoly tárgyaként is lehet ábrázolni, a kínai vagy japán embernek meg sem fordul a fejében. Alapjában hasonló volt a helyzet a gótikus északon is. A reneszánsz kori német festők annak láttán, hogy Itáliában milyen nagyra becsült téma a meztelen test, maguk is elkezdtek élni vele, sajátos kánont fejlesztve ki. Igazán csak a Földközi-tengerrel érintkező országokban volt otthonos az akt, és jelentése még ott is gyakran feledésbe ment. - olvashatjuk Eifert János Aktfotográfia című könyvében.
Fotó: Erwin Blumenfeld: Picasso Girl, 1947
Fotó: Spencer Tunick: Írország, Nr. 31, 2008 
Fotó: Edward Weston: Nude, Santa Monica, 1936
Fotó: John Coplans: Back with Arms Above, 1984 © The John Coplans Trust
Fotó: Bill Brandt: Nude, Vastiveral Beach, Normandy, 1957
Fotó: Nick Veasey: Like, 2011 © Nick Veasey/Caters/Picture Media
(forrás: artblart.com; pleasurephoto.wordpress.com; fotomuzeum.hu; time.com)
Az elmúlt hetekben az emberi testet ábrázoló posztokkal találkozhattatok blogunkon. Fotó-dokumentumok rovatunkban Montvai Attila 1984-ben készült fotóját láthattátok, melyen Sütő Enikő manöken a Habselyem Kötöttárugyár termékeit mutatja be - többek között - Kádár Jánosnak, valamint megismerhettétek a Grace Jonesról készült ikonikus, de manipulált fotó történetét és Lucien Clergue Zebra című sorozatának aktképeit is. Horváth M. Judit megrázó sorozatában édesanyja életének utolsó szakaszát és halálát fényképezte meg, a női test ábrázolásáról pedig Farkas Zsuzsa írását mutattuk be, mely egy 1900-ban készült bordélyházi portrésorozatot elemez. Az emberábrázolás a fotóművészetben című riportfilm mellett egy 1894-ben kiadott orvosi albumba is betekinthettetek, mely ritka betegségekben szenvedő emberekről közölt képeket.
