Egy kép, amelyik a háború valódi arcát mutatja meg, igazából háborúellenes kép. Ha látható, hogy mit tesz a háború az emberekkel, a társadalmakkal, akkor azt a háborút nagyon nehéz népszerűsíteni. Szóval a háború valódi arcát bemutató fotók segítenek abban, hogy ne a háború legyen a politikai célok elérésének eszköze. Vannak dolgok az életben, amiért érdemes harcolni, és persze az embereknek joguk van megvédeni magukat, de tudnunk kell arról, hogy hová vezet a háború, milyen elkerülhetetlen következményekkel jár az emberekre nézve. Ezt sohasem szabad elfelejtenünk. Mélységesen át kell gondolni, mielőtt egy nép eldönti, hogy háborúba indul. – mondta egy interjúban James Nachtwey, korunk egyik legnagyobb háború(ellene)s fotósa.
James Nachtwey talán leghíresebb fotója egy megcsonkított arcú ruandai férfit ábrázol. A portré emlékezetes arcává vált a ruandai népirtásnak, amely a II. világháború utáni egyik legnagyobb népirtás a huszadik század történetében. 1994-ben Ruandában a hutu szélsőségesek 100 ezer embert öltek meg minden héten, amit az ENSZ és a nagyhatalmak tétlenül néztek végig.
Fotó: James Nachtwey: Hutu nemzetiségű fiatalember a Vöröskereszt nyanzai kórházában. 1995 © James Nachtwey / Magnum Photos for Time / World Press Photo
James Nachtwey 1948. március 14-én született a New York államban található Syracuse-ban. Számtalan veszélyes helyről tudósított: Dél-Afrikától kezdve, Latin-Amerikán, a Közel-Keleten és Kelet-Európán át egészen a volt Szovjetunióig. Nachtwey ötször nyerte el a Robert Capa Aranymedált, amelyet minden évben annak a fotóriporternek adnak elismerésül, akinek egy-egy fotója elkészítéséhez különleges bátorságra volt szüksége. Bagdadban gránátrepesz fúródott a felsőtestébe, amikor is az őt szállító katonai konvojt váratlan támadás ért. Mielőtt eszméletét vesztette volna, készített pár fotót arról, amint újságírótársát épp ellátják az alakulat felcserei. 2014-ben egy thaiföldi tüntetés fotózása közben sérült meg. A Time fotóigazgatója sms-ben érte el a hatvanöt éves amerikai fotóst, akit nem nagyon hatott meg a dolog; miután a mentők ellátták a lábsérülését, rögtön visszament az utcára dolgozni.
Elismertségét jól jelzi, hogy az 1992-ben készült Éhező szomáliaiak című fotója a Time magazin által készített válogatásban is szerepel, amelyben minden idők száz legnagyobb hatású fotója látható.
Fotó: James Nachtwey: Éhező szomáliaiak, 1992 © James Nachtwey / Magnum Photos for Time / World Press Photo
A '60-as években diák voltam, a társadalmi felemelkedés, és a kétkedés korában, és személy szerint az ébredezö idealizmusban. Dúlt a vietnámi háború, formálódott a civiljogi mozgalom, és a képek óriási hatással voltak rám. A politikai és katonai vezetőink egy dolgot mondtak nekünk, a fotók készítői pedig valami egészen mást. Én a fotográfusoknak hittem, akárcsak amerikaiak milliói. Az ő képeik táplálták a háborúval és rasszizmussal szembeni ellenállást. Nem csak megörökítették a történelmet, hanem segítettek formálni azt. A képeik részévé váltak a közösség tudatának és, ahogyan ez a tudat egymással közös elmélkedéssé fejlődött, a változás nem csak lehetséges, de elkerülhetetlen is lett. - hangzott el a ma 70 éves fotóriporter TED előadásában, melyet bejegyzésünkben is megtekinthetsz.
(forrás: mult-kor.hu; index.hu; euronews.com; 35mm.reblog.hu; honvedelem.hu)
Charles J. Betts dagerrotípiákat készítő fotográfus 1847-ben elkísérte az amerikai csapatokat Mexikó elleni hadjáratukban. Az ekkor készült felvételek talán az első fényképes haditudósításnak számítanak. A fotótörténeti írások az erdélyi származású Szathmáry Pap Károlyt és Roger Fentont említik az első háborús fotósként. Szathmáry 1853 októberében kezdte el a Krími háborút dokumentálni és egy csukott hintóban rendezte be laboratóriumát. Roger Fenton képeiből ITT találsz egy válogatást.
