Ha valaki fotográfiák által fotográfián túli világokat akar látni, ha érdeklődik egy személyiség gazdagsága iránt, nyissa ki Tímár Péter internetre komponált albumát.
Az internetes fotóalbum szerzője építészmérnöknek indult. A hetvenes években óriási tér állt előtte: kaparhatott volna, hogy ne négy-, hanem tízemeletes házakat tervezhessen. A már egyetemistaként is fényképező fiatalember pályája e lehetséges karrier helyett a fotográfia felé kanyarodott. Az előzmények azonban hasznosnak bizonyultak. Magával vitt egy sor matematikai, fizikai ismeretet, technológiai fegyelmet, a tiszta szerkezetek iránti érzékenységet.
1975-től tagja volt a Fiatal Művészek Klubja (FMK) fotószekciójának. Különös intézmény volt ez az egykor Népköztársaság útjának nevezett Andrássy úton. Művészeti ágak szerint tagoltan, s ami a legfontosabb: zártkörűen működött. Benne érvényre juthattak azok az avantgárd törekvések is, amelyek szélesebb nyilvánossága nem volt kívánatos. „A gőz kiengedése” céljából ott szinte akármit be lehetett mutatni, bár a kerületi pártbizottság illetékesei időnként összeráncolták a homlokukat a tűrt kategóriás alkotások túlsúlya miatt. A politika kisebb helyi főnökei egy időben úgy vélekedtek, hogy a koncept art „ellenséges műfaj” – mintha egy műfaj ab ovo lehetne akár baráti, akár ellenséges. Kb. úgy nem voltak tisztában szavaik tartalmával, mint akik manapság a kommunizmus fogalmával dobálóznak, láthatóan nem tudván, hogy az konkrétan, ténylegesen mit is jelent. Más helyekhez képest az FMK-ban olcsó volt a tatárbifsztek. Cserében nyüzsögtek a III/III-as besúgók. Valódi vidám alkotóélet folyt ott. Nem csoda, hogy az 1977-ben megalakult „főiskolapótló”, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) több tagja – közöttük Tímár is – a Fiatal Művészek Klubjából került oda. Stúdiós a harmincötödik életévéig lehetett valaki.
Tímár Péter 1978-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. 1979-től ő volt a Stúdió – tagság által választott – titkára. Ugyanebben az évben a fotó szak szakvezető tanára lett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában – 1997-től tizenkét éven át igazgatóként állt a „kisképző”-nek becézett intézmény élén.
A stúdiótagok annak idején egy-egy alkotói tervre, „szinopszisra” szerény költségvetési támogatást kaptak, ebből dolgoztak, majd a tagság nagy viták keretében értékelte, fogadta el az elkészült munkákat. (Megesett, hogy egyes „öreg szövetségiek” – a Stúdiót fenntartó Magyar Fotóművészek Szövetségének némely tagjai – lecentizték a szinopszisra kapott filmek hosszát, s annak alapján akarták elszámoltatni az ifjú oroszlánokat…) Tímár egyik, az 1980-as évek elején készített szinopszis munkája a Gyász címet viselte. A fiatal fotográfus fényképezőgépével a halottak útját kísérte budapesti halottasházakban és a krematóriumban. Az elkészült képegyüttest a főváros egyik legforgalmasabb pontján, a Rákóczi úti – akkor még működő – Fényes Adolf teremben mutatták be azonos címmel 1983-ban. A fotós életben még soha nem látott botrány támadt. A temetkezés intézményi vezérei elszaladtak panaszra a pártközpontba. A holttestekkel való méltatlan, súlyosan kegyeletsértő eljárások képi megjelenítése („természetesen” nem a bánásmód) felháborította őket. A kiállítást rövid úton bezárták. Nem tiltották be – akkoriban már nem olyan idők jártak –, csak „technikai okok” merültek fel (egy kiállító teremben könnyen támadhat csőtörés, vagy valami hasonló komoly probléma). A képek azonban elhíresültek, később több formában is a nyilvánosság elé kerültek. A jelen „albumban” a záró ciklust alkotják a Gyász felvételei.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Gyász című sorozatból, 1981
A megelőző fejezetek képei a fotográfus pályafutásának keresztmetszetét nyújtják. A képzőművészet és a fotográfia határait feszegeti Tímár (vannak-e ilyen határok, s ha vannak, akkor vajon mifélék?), amikor egy eredendően fekete-fehér fényképén egy zöld színű Trabant jelenik meg a Marx-szobor alatt? Egyáltalán: Marx és a Trabant együtt, mint egykor Magyarország állapotának jelképei… ezek egyidejűleg jelzik a fotográfus társadalom-érzékenységét és szakmai kifejezőkészségének gazdagságát. Mit jelentett a zöld szín? Talán a reményt? Milyen reményt? Azt, hogy a Trabant egyszer még Wartburggá változhat, megtestesítve ezzel a szocializmusban lehetséges anyagi gyarapodást is, vagy egy másik, akkor kimondhatatlannak tűnő reményt? Ezek is lehetséges olvasatok. Közismert, hogy valaha Magyarország volt „a legvidámabb barakk” a táborban. – Bár, igaz, ami igaz: ha jobb minőségű tornacipőre támadt vágyunk, azt „Cseszkóból” hoztuk, gondosan beírva e tételt a vámáru nyilatkozat megfelelő rubrikájába. Hogy Tímár mennyire ismerte ezt a világot, s mi volt a véleménye róla, az „Élhető szocializmus” ciklus képei érzékletesen mutatják. (Csak zárójelben: az első kép által megidézett szakállas fejben valaha kristálytisztán konstituálódott a szocializmus és a kommunizmus közötti különbség…)
Fotó: Tímár Péter: Részlet az Életképek (Élhető szocializmus) című sorozatból, 1980
Ugyancsak formanyelvi újítást jelentett egykor a szekvenciák alkalmazása a folyamatok érzékeltetésére, amely szinte bármilyen téma körüljárására alkalmas keretet kínált; a fotográfus gyakorta élt ezzel a lehetőséggel – csaknem egyedüliként abban az időben. – FMK- és Stúdió-társa, Balla András (sz. 1945) is alkalmazta néha. Tímár időnként a szekvenciákban is érvényesítette a „színesítést”, vagy ha úgy tetszik, a kiszínezést.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Szekvenciák című sorozatból, 1977
„Hogyan használjuk a fényképet” – teszi fel egyik ciklusának címeként a kérdést a fotográfus. S aztán megmutatja, hogy ő hogyan használja. A kiindulási alapot jelentő képen valaki áll a vízben, elég távol ahhoz, hogy egyéni vonásai láthatók lennének, inkább csak viszonyítási pont, vagy ha akarjuk, vessző; az előtérben egy partrészlet, hátul a másik part keskeny csíkja, ezen egy ipari létesítmény is sejlik. Tó- vagy folyórészletet látunk itt víz gyanánt, netán óriási pocsolyát, voltaképpen közömbös; a téma, mondhatni, maga a banalitás. Ám ezután létrejönnek e téma változatai a fotónyelv variálása nyomán. Színei módosulnak, tere szekvenciák által felbomlik, új rendek jönnek létre, különféle szimmetriák költik át az eredendően hétköznapi látványt.
A meztelen női test általában a kellem és a szépség érvényesítését kínálja. Tímár realitásérzékét és a modellek bátorságát tükrözi, hogy az életkor (esetleg egy speciális betegség?) miatt torzulóba fordult, deformálódott test is az ábrázolás tárgyává válik a fotográfus számára.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Testek című sorozatból, 2015
A szakmai őszinteség része, hogy a tetovált elítéltek alakjai úgy jelennek meg egy lepedő előtt, hogy ez által a fényképezés eljárásmódja is láthatóvá válik. Tímár egészen szűk kivágásban, s a mélységélesség eliminálásával is megjeleníthette volna a figurákat, eltitkolva ezzel a felvételek készítésének körülményeit. Mivel nem ez történt, a néző szinte benne érezheti magát az alkotói műhelyben; igen, a semleges háttér kialakítása az alkotó szándékos tette volt – s közben alkalmasint a lepedő leltári száma is előtűnik.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Tetovált elítéltek című sorozatból, 1985
Az épületeket is tervező fotográfusnak az épített világról született látomásai kétféle formában is megjelennek ebben az albumban. Az egyik az úgynevezett „korrekt” építészeti fotó – ami a valóságban függőleges, az a képen is ekként látható. A formák tisztaságának hűvös volta érinti meg itt a nézőt. Ha akarom, ez a vegetáció-ciklus bujaságának ellenpólusaként ölt testet.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Vegetáció című sorozatból, 2017
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Terek című sorozatból, 2011
Az épületekről szóló fantáziabirodalomban aztán meg is lehet „csavarni” a látványt, szubjektív élmény forrásává alakítva ezzel az építményeket, mint azt egy műszaki tér szikárságának áthangolásában láthatjuk.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Város című sorozatból, 2005
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Terek című sorozatból, 2013
Madártávlatból letekinteni adminisztratív akadályok leküzdését is jelentette egykor; a felülről készített képek a biztonságpolitika szempontjából nem pusztán fényképi produktumok voltak. Az engedélyeztető eljárás jó idegeket kívánt a fotográfustól. Izgalmasabb azonban az eredmény; sok évtizeddel ezelőtt már Moholy-Nagy László is felfedezte, hogy merőlegesen lefelé nézve megváltozik a fényképi perspektíva; olyan látvány-változások jöhetnek létre, amelyek új vizuális élményt kínálnak. A metróállomás legyező-képe a magasból nézve még a naponta a környéken járók számára is felfedezést jelent.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Madártávlat című sorozatból, 1988
A Csend. Élet – figyelem: nem Csendélet – ciklus képeit nézve a tetováltak esetében már látott eljárás visszatérését látjuk, ezúttal más funkcióban. Talán a hagyományos csendélet elidegenített voltát testesíti meg, hogy nemcsak a látvány szépsége tárul elénk, hanem valamennyi, a helyszínen látható rekvizitum alkot egy egységet Tímár itt sorakozó képein.
Fotó: Tímár Péter: Részlet a Csend. Élet, 2017 című sorozatból, 1988
További életrajzi adatokról is szólva számba lehet venni, hogy a magyarországi rendszerváltozás után Tímár egy ideig a Magyar Fotóművészek Szövetségének a főtitkára is volt. Lényegesebb, hogy közel három évtizeden át főszerkesztőként napi anyagi gondok ellenében (is) küzdött a Fotóművészet című folyóirat évi négy számának megjelenéséért. A magyar fotótörténet-írás fontos feladata lesz majd ennek a munkának a mérlegre tétele. Ebben a tartalom mellett a minden korábbi lapszerkesztői gyakorlatot felülmúló időtartam is figyelmet igényel. (Gyakori cikkíróként e hosszú munka értékelésében nem lehetek részes.)
Célszerű – itt-ott hosszabban megállva – többször is végiglapozni ezt a 618 oldalnyi albumot. Vannak benne olyan képek, amelyek csak többszöri megtekintés által árulják el hatásuk titkát. A – nem mellékesen – Balogh Rudolf-díjas Tímár önmagáról éppúgy maradandóan beszél ezekkel a munkákkal, mint a korszakról, amelyben a képek keletkeztek.
A fenti írás a dunszt.sk kulturális magazin oldalán jelent meg. Az utánközlésért köszönet a szerzőnek, Albertini Bélának és a magazin szerkesztőinek.
Tímár Péter internetes fotóalbumát ITT találod.
Szeretnél hozzászólni? Facebook oldalunkon megteheted!
