Régi/Új képek 2 címmel a közelmúltban mutattam be a FUGÁban 153 képből álló kiállításomat, folytatásaként a Mai Manó Házban két évvel ezelőtt kiállított anyagomnak.
A fotókat az archívumomból, a 20-30 évvel korábban exponált filmjeimből válogattam, mivel akkor nem illettek a lapok tematikájába, nagy részuk korábban sehol nem jelent meg, és kontaktmásolaton vártak sorsukra, hogy lenagyítsam őket. Az utolsó pillanatban FORTE fekete-fehér fotópapírokból sikerült egy nagyobb tételt elraktároznom, aztán több éves labormunkával lenagyítottam a két kiállításom képeit.
Egyfajta búcsú volt ez az analóg technikától. Mivel több mint 40 éve foglalkozom a fényképezéssel, annak idején megtanultam és a mai napig imádok laborálni. Korai experimentális munkáim után a szubjektív dokumentarizmus műfajában (Más Világ 1998; Város a városban 2010) hosszú éveken át dolgoztam egy-egy témán. A Régi/Új képek - (Mai Manó Ház, 2016) fotóit zömében Magyarországon és Erdélyben fényképeztem, a folytatásnak szánt Régi/Új képek 2 (FUGA, 2018) kiállításom fotói külföldön, az akkoriban fejlődő, szocialista orientációjúnak mondott országokban születtek.
A szerencsének és Urbán Tamás fotóriporter, fotóművész barátságának, támogatásának köszönhetem, hogy a hetvenes évek végén bekerülhettem a sajtóba, és a legnagyobb példányszámú Magyar Ifjúság című hetilap fotórovatába, ahol több mint húsz évig dolgoztam. A lap munkatársaként a Távol-Keletre - Vietnámba, Laoszba, Kambodzsába (1984), Kínába (1987) és Kubába (1985) - később egy útikönyv okán Indiába (2000) utazhattam.
A nyolcvanas években jóformán „egzotikus” országokba lehetetlen, de nyugatra sem volt egyszerű eljutni. Ráadásul még érezhető volt a közelmúlt háborúinak hatása, a gyarmati sorból felszabadultan a marxista ideológia elvei alapján kezdtek el működni, és mint baráti ország sajtómunkásai csereprogram keretén belül, a testvérlapok meghívására utazhattunk ide újságíró kollégáimmal.
A lapban megjelenő, elvárt riportfotókon túl a saját véleményemet, benyomásaimat, megélt tapasztalataimat rögzítettem, folytatásaként a dokumentarista munkáimnak, tágabban értelmezhető képeket akartam, azt remélve, hogy egyszer majd rendszerezem és bemutatom őket.
1988-ban a svájci Vöröskereszt és Vörösfélhold meghívására, a segélyszervezetek tevékenységének dokumentálása miatt utaztam Afrikába. Amíg a keleti térségekben és Kubában viszonylag felszabadultan tudtam fényképezni, a válságövezetekben - Mozambik, Etiópia, Szudán - a folyamatos polgárháborúk és menekülttáborok térségeiben állandó veszélyeztetést éltem meg magam is. A reménytelen, kilátástalan helyzetben élők sorsa annyira megviselt, hogy néhány kép és a kontaktok kivételével évtizezedekig nem nyúltam a filmekhez, de a kultúrák közötti átjárhatóság képi megjelenítése mindig fontos volt számomra. A kerepestarcsai táborban (1999) és a Keleti pályaudvaron ( 2015) is ezért fényképeztem.
Úgy gondolom, az eltelt 20–30 év ellenére, az előző anyaghoz hasonlóan, a Régi/Új képek 2 válogatás sem veszített aktualitásából: a menekültválság miatti mondanivalója, sugallata fájdalmasan naprakész. - írta Stalter György a nekünk küldött levelében.  

A képre kattintva Stalter György felvételeiből találsz egy válogatást.

A fotótörténet híres szerelmespárjait bemutató sorozatunkban már szerepelt Stalter György. Horváth M. Judit és Stalter György történetét ITT találod.

Szeretnél hozzászólni? Facebook oldalunkon megteheted.