Horváth M. Judit és Stalter György a kortárs magyar fotográfia megkerülhetetlen alakjai, mindketten Balogh Rudolf díjas fotóművészek. Együtt váltak ismertté, feleség és férj, évtizedek óta társak. Horváth M. Judit férje, Stalter György hatására kezdett fotografálni. Különböző lapoknál külső munkatársként, majd évekig az Amaro Drom roma magazin fotóriportereként és képszerkesztőjeként dolgozott, később a lap főszerkesztője lett. Stalter György szubjektív dokumentarista fotográfus. Az érettségi után fényképész szakmunkás bizonyítványt szerzett, majd a sajtóban fotóriporterként dolgozott. 1990-től szabadúszó fotográfus. Kerekes Gáborral közösen indították az ASA fotótanfolyamot 1995-ben.
A házaspár gyakorlatilag végigfotózta Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületeket. Közös munkájuk a Más Világ című könyv. A házaspár felvételeit a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi, fotóalbumaikat pedig a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban lehet megtekinteni. 

Fotó: Horváth M. Judit és Stalter György közös portréja, 1977

Horváth M. Judit és Stalter György 1976-ban ismerkedett meg egymással az Orvostovábbképző Intézetben (ma Semmelweis Egyetem). Judit gyerekápolónőként, Gyuri pedig - aki ekkor már fényképezett – kalandvágyból, de lelkiismeretesen betegszállítóként dolgozott a kórházban. Stalter élményekért, tapasztalatokért választotta ezt a nem könnyű munkát, míg Judit elkötelezett hivatásvágyból. Először a kórház folyosóján találkoztak, mikor Gyuri felmosott, Judit épp mellette haladt el, egy taxit szeretett volna rendelni. A fiatal fotográfusnak azonnal feltűnt Judit szépsége, és szerette volna közelebbről is megismerni. Bélyeggyűjtemény helyett a fotógyűjteményével csábította el Juditot, akivel megismertette és megszerettette a fényképezést. Gyuri egy sárvári kiállítás megnyitóján mesélte el, hogy Judit azonnal képes volt olvasni a képeit és azt látta bennük, amit ő szeretett volna megmutatni. Így szinte a találkozás első pillanatától kezdve szerelmes lett. Juditot korábban is érdekelte a képzőművészet, sokat rajzolt, de igazi áttörést kettejük kapcsolata hozta meg, hiszen Gyuri hatására ő is elkezdett fényképeket készíteni. 

Fotó: Horváth M. Judit és Stalter György kettős önarcképe, 1997

Szarka Klára Fotográfia nőnemben című riportkönyvében így emlékezett vissza Horváth M. Judit kapcsolatuk kezdeteire:
"Gyurival is természetesen magázódtunk, csókolommal köszönt, ami elég mókás volt, három év van közöttünk. Én már nagyon nagylány voltam, ő meg érettségi után került oda, ez akkor nagy korkülönbségnek számított, ráadásul ott volt köztünk a hierarchia is. Egyszer véletlenül beszédbe elegyedtünk, és megkérdeztem tőle, hogy egyetemre készül-e? Mire azt válaszolta, hogy nem, hanem szeretne sok mindent megtapasztalni, sok helyen dolgozni. Ezen én teljesen megdöbbentem, akkor már ötödik éve dolgoztam ugyanott, az én értékrendem szerint az nem lehetett rendes ember, aki vándorol ide-oda. Ugyanakkor annyira más volt, ahogyan beszélt ezekről a dolgokról, félre kellett tennem az előítéletemet. Közelebbi kapcsolatba nem kerültünk, megvolt köztünk a három lépés távolság. Egy év múlva véletlenül összefutottunk, akkor még mindig nem alakult ki semmi, a következő évben valahogyan megint találkoztunk. Volt benne valami sorsszerűség, mert mindig ugyanott, mindig ugyanazon a helyen, és majdnem ugyanakkor." 

Fotó: Stalter György: Az utolsó Amaro Drom riport, Ibrány, 1995

Végül 1978-ban házasodtak össze és ahogy azt írtuk, Stalter hatására Judit is elkezdett fényképeket készíteni, eleinte főleg közösen alkottak. Első fotóalbumukat, húsz évvel később, 1998-ban adták ki Más Világ címmel, mely a cigányság helyzetét dokumentálta. A hazai fotótörténet egyik jelentős sorozata Göncz Árpád előszavával jelent meg, aki így zárta sorait: "Ezek a képek felkiáltójelek. Lelkiismeretünk felkiáltójelei! "
A fotóra kattintva a Más Világ fotóalbumot bemutató bejegyzésünket találod.

A Mai Manó Házban 2009-ben mutattuk be Horváth M. Judit Csalóka Látszat című sorozatát, melyben Judit egy tőle szokatlan anyaggal lepett meg bennünket. A Mese a Képzelet leánya és testvérei az Álmok alcímet viselő sorozat képeit a fotóra kattintva találod.

Fotó: Horváth M. Judit: Csónakos

"Néhány éve kezdtem el magamat fényképezni, amikor még egészséges voltam. Aztán egy vizsgálatból kiderült, hogy rákos beteg vagyok. Megműtöttek, és utána fél évig kemoterápiás kezelést kaptam. Amikor fizikailag képtelen voltam rá, a családom fényképezett engem ugyanúgy, mintha én csináltam volna." – írta az 1952-ben, Sárváron született Horváth M. Judit, Balogh Rudolf-díjas fotóművész a Privát képek című sorozatáról, melyet 2012-ben a Mai Manó Házban is bemutattunk.
A fotóra kattintva a sorozat további képeit találod.

Fotó: Horváth M. Judit: Részlet a Privát képek című sorozatból, 2009-2012

Stalter György 2006-ban a Magyar Sajtófotó pályázat kategóriadíja mellett Pro Cultura Urbis Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat kapott Józsefváros című munkájáért. A felvételeket 2004-2009 között készítette NIKON FM2 fényképezőgéppel Fuji 64T műfény diafilmre analóg technikával, a tekercsek lejárati ideje 1994 volt. Ennek köszönheti különleges színvilágát a díjnyertes sorozat, melyet a képre kattintva nézhetsz meg. 

Fotó: Stalter György: Részlet a Józsefváros című sorozatból, 2004-2009

Ez a kép az ArtPhoto gondozásában megjelent Stalter György aktképeit tartalmazó album borítófotója. 

Fotó: Stalter György

(forrás: stalter-asa.hu)

Stalter a 2016. június 26-ig látogatható kiállításában a már ismert öt sorozatából: Tólápa, Cigányok, Balkán utca, Manufaktúra és Börtönlakók olyan eddig nem ismert negatívokat szedett elő az archívumából, melyek talán még sosem voltak lenagyítva. A fotográfus 2016. június 25-én, a Múzeumok Éjszakáján tart tárlatvezetést a Mai Manó Házban. A programokról bővebben ITT olvashatsz.

A fotótörténet híres szerelmespárjait bemutató sorozatunk korábbi részei:
Henri Cartier-Bresson és Martine Franck
Robert és Shana Parkeharrison
Bernd és Hilla Becher
Annie Leibovitz és Susan Sontag
Pierre és Gilles